Tranzisztorokból felépített számológépek

A második változat ún. tervcélját 1966-ban állították össze, és az előzőtől némileg különböző rendszert képzeltek el: a központi egység, a tulajdonképpeni számológép itt teljesen különválik a kezelőegységektől, így kevesebb helyet is foglal, és mivel minden munkahelyen ugyanolyan kezelőegység található, kezelése is könnyebb. A számológéppel végezhető műveletek köre azonos volt a korábbi típuséval, de három szabad regisztert (későbbi és mai szakszóval memóriát) tartalmazott. A gép kapacitását a korábbi 13-ról 15 jegyre növelték. Terveztek beépített nyomtatós kezelőegységet is, de megfelelő nyomtató hiányában ez nem valósulhatott meg. A prototípus a fenti specifikáció szerint készült el 1969-ben, majd kezdték meg a sorozatgyártását 1970-ben. A központi egység a Hunor 157-es, a klaviatúra a Hunor 158-as típusszámot kapta.

Az integrált áramkörök megjelenése a számológépekben

A számológépeket igen nagy számban exportálták a Szovjetunióba, előre meghatározott árak szerint, melyeket módosítani nem lehetett. A Hunor 157/158 típusok gyártása már 1972-ben gazdaságtalan volt, ezt valamennyire ellensúlyozta a belföldi és Csehszlovákia felé történő értékesítés, de a világban zajló „számológép-forradalom” miatt a gép már a gyártás megkezdésekor elavult volt, így a típus 1973-as megszüntetését határozták el, és tervbe vették egy korszerű integrált áramkörös gép, illetve gépcsalád készítését, melynél sokkal kissebb kivitel mellett az akkumulátoros üzemeltetés is elérhetővé vált. Fontos szempont volt, hogy a gyárnak folyamatos piaci jelenléte legyen asztali számológépek terén, így igencsak gyorsan kellett megalkotniuk a prototípust, majd lehetővé tenni a sorozatgyártást. Természetesen látható volt, hogy — bár a legtöbb alkatrészt hazai vagy szocialista piacról tervezték beszerezni — a legfontosabb alkatrész, a kalkulátor-IC legjobb esetben is még évekig csak nyugati típusok jöhetnek szóba. A fejlesztést most is — mint a Hunor 131-nél — a legkisebb családtaggal kezdték: a prototípust Texas Instruments gyártmányú, TMS1802 áramkörhöz tervezték meg, a kijelzőt pedig japán gyártású izzószálas elemekből építették fel, gondolva arra, hogy a Tungsramban történő hasonló kijelzőelemek fejlesztésének lezártával a legegyszerűbben kiváltható legyen. A billentyűzet gyártását a gyáron belül oldották meg, de a prototípus még egy Texas Instruments gyártású klaviatúra-egységgel volt felszerelve, ez látható a fotókon is. A Hunor 81 jelzésű mintakészüléket az 1973. évi BNV-n — ott, ahol a Híradástechnika Szövetkezet is jelen volt az újdonságként, kanadai licenc alapján készülő zsebszámológépeivel és a Hewlett-Packard pedig az első tudományos zsebszámológépével — mutatták be a nagyközönségnek.

Meg kell jegyezni, hogy a szocialista rendszerben a nyugati árubeszerzést rengeteg tényező hátráltatta, illetve tette elérhetetlenné. A korlátozott mennyiségű valuta hatékony felhasználása és szétoszthatósága az egyes iparágak között, elsőrendű szempont volt. Ezért is volt fontos a hazai gyártás megindítása, mert bár a tervezés-gyártás bürokratikus útvesztői miatt igen nagy átfutási időkkel kellett számolni, a kisebb darabszámok miatt az eladási árak tekintetében sem vehették fel a versenyt, de ugyanannyi nyugati fizetőeszköz felhasználásával — 1972-es számítások szerint — 7-szer annyi számológép készülhetett, mint amennyit ekkora költséggel importálni tudtak volna.

A Hunor 81-es típus sorozatgyártása hamarosan megindult, már az EMG-s Klixon-rendszerű (Texas Instruments mintájú) billentyűzettel, de még ez év végén lehetőség nyílt rá, hogy japán digitron (VFD) csöveket nagy mennyiségben és olcsóbban szerezzenek be, így a számológép kijelző-részét ennek megfelelően tervezték át, ez a típus lett a Hunor 81B.

Ezzel párhuzamosan folyt a nagyobb tudású integrált áramkörös számológép tervezése is, azonban a nyugati félvezetőgyártók is lépcsőzetesen fejlesztették ki és vették gyártásba az egyre nagyobb tudású számológépekhez szükséges áramköröket. A Texas Instruments cég azonos lábkiosztású áramköröket készített többféle tudású számológép kialakításához, így az EMG-ben az a döntés született, hogy a második kategóriájú gép helyett egy hattagú számológépcsaládot kell gyártásba venni. A Hunor 81B típussal egyidőben, azonos kijelző-konstrukcióval készültek el a Hunor 82, 83, valamint ezek 10 számjegyes megfelelői, a 101, 102 és 103 típusú gépek. Mind a hat típusnak azonos nyomtatott áramkörei voltak, tulajdonképpen csak a Texas Instruments CPU-ban, a kijelzőbe forrasztott csövek számában és a billentyűzetükben tértek el egymástól.

Az egyszerű asztali számológépek családjának legtöbbet tudó változata a Hunor 121-es típus, mint ahogy típusszámából sejthető, 12 számjegyes kapacitású gép, automatikus összegzésre is beállítható gyűjtőmemóriával rendelkezett, szintén Texas Instruments gyártmányú áramkörök köré épült.

Ezzel kialakult a számológépek gyártásának olyan technológiája, mely a következőkben is meghatározta a gyártásra kerülő típusok alapjellemzőit: az egyes típusok darabszáma külön-külön nem is, de az ésszerű anyagfelhasználásnak hála együtt már gazdaságos gyártást tudott biztosítani, legalábbis egy ideig. A későbbiekben tervezett asztali számológépek fröccsöntött doboza — az éppen szállított színtől eltekintve — azonos volt, a billentyűzetek kialakításában sem történt változás, csupán a gombok elhelyezése változott az egyes változatoknak megfelelően. Az alkatrészek nagyrészét — ha árban nem is, de darabszámban mindenképpen — igyekeztek magyar, vagy legalábbis szocialista importból beszerezni.

Kísérletek tudományos és zsebszámológépek gyártására

Az egyszerű számológépek mellett több irányban is folyt a HUNOR számológépcsalád bővítése, vagy legalábbis bővítésének kísérlete. Természetesen felmerült a többihez hasonló, de tudományos számológép kialakításának gondolata is. Céltípusként a HP-35-ös mára már legendás számológéptípusát választották, így végülis Rockwell áramkörök köré épül, két változatban: a Hunor 251-es egyszerűbb kivitelben, a normál billentyűk másodlagos funkcióként kapják a tudományos funkciókat, és a Hunor 252-es, melynél az egyes tudományos funkciók külön gombbal rendelkeztek. A gépek formája, kialakítása, kijelzője a már gyártott többi típussal azonos, vagy legalábbis azok minimálisan módosított változata. Az 1974. évi BNV-re ezeknek a típusoknak is elkészülnek a bemutatódarabjai, de a Rockwell áramköröket a sorozatgyártáshoz már nem tudják megszerezni, így a géptípusok fejlesztése egy időre leállt.

Osztrák megrendelésre kezdtek egy zsebszámológép fejlesztésébe még 1972-ben, mely a tervezés alatt a legkülönfélébb módosításokat élte meg. Szó volt folyadékkristályos megjelenítésről is, ami ekkoriban igencsak meghaladta volna korát, de sajnos ez csak ötlet maradt. Az évekig elhúzódó tervezésből végül kihátrált a megrendelő, így az EMG saját kockázatára folytatta a háromtagúvá növekedett gépcsalád tervezését. A tudományos asztali típusokhoz hasonlóan ezek is Rockwell áramkörökkel rendelkeztek, azonban a kisebb helyigényük miatt HP gyártmányú kisméretű LED kijelzőkkel épültek, és billentyűzetük is más rendszerű volt. A Hunor 84-es 8 számjegyes alapműveletes, a Hunor 122 12 számjegyes alapműveletes számológép, és a Hunor 201-es, mint a Hunor 251-es zsebméretű változata szintén az 1974. évi BNV-n mutatkozott be a nagyközönségnek. A Rockwell-szállítmányok elmaradása miatt ezek a típusok sem kerülnek gyártásra.

A gyártásra került változatok: nyomtatós és programozható számológépek

Az EMG már a legelső számológépének 1967-es bemutatásakor gondolt arra, hogy nyomtatóval kiegészítve a számológép sokkal szélesebb körben válik eladhatóvá, így nem csoda, hogy az IC-s számológép nyomtatós változata sem hiányzott a fejlesztési tervekből. A típusba egyelőre japán gyártmányú nyomtatót vásárolnak (SEIKO 102, majd 104), és tervezik kijelző nélküli és LED kijelzős változatban is gyártani. A Hunor 125-ös és a kijelzővel felszerelt 126-os típusok szerencsésebbnek bizonyulnak a tudományos és zseb-változatoknál, gyártásuk még 1974-ben beindult.

Az önállóan használható asztali és zsebszámológépek mellett széleskörűen felhasználható, szinte számítógépeknek nevezhető programozható számológépek fejlesztése is napirendre került még 1971--72-ben, egy Wang gyártmányú gép mintakészülékként való felhasználásával. Ennek a gépnek az első mintadarabja is szerepelt az 1974. évi BNV-n, amellyel az EMG a BNV díját el is nyerte. Még abban az évben megindult a sorozatgyártás. Ez a készülék beépített katettás magnetofonnal és képernyővel rendelkezett, programozása alfanumerikus billentyűzetről történt, de az egyes utasításokat egy-egy billentyűvel, illetve billentyűkombinációval lehetett beadni. A gép sokoldalú felhasználhatóságát, és egyúttal folyamatirányítási és vezérlési feladatok ellátárása való alkalmasságát tették lehetővé a különböző kiegészítő egységek, melyeket a gép központi buszrendszeréhez lehetett csatlakoztatni. Ezek között nyomtatók, írógépek illesztőegységei, plotterek (X-Y írók), általános illesztők, tárbővítések, háttértárolók is megtalálhatók voltak. Az EMG-n kívül külső cégek is fejlesztettek a későbbiekben EMG-666-os, illetve annak későbbi, EMG-666/B jelű változatán alapuló rendszereket.

1975 - Az áttervezések éve

A következő évben, 1975-ben tovább folytatódtak a fejlesztések, egyrészt új típusok tervezésével, másrészt pedig a korábbiak szükségszerű áttervezésével.

A zsebszámológépeket -- a már elkészült szerszámozás kötöttségei miatt -- nem tudták Texas Instruments áramkörökhöz igazítani, így végül General Instrument gyártmányú integrált áramkörökkel indult meg a gépek áttervezése. A gyártott áramkörök a Hunor 84-es és 201-es típusba voltak megfelelők, a 122-es típus fejlesztését pedig, megfelelő áramkör hiányában, leállították. A sors fintora, hogy ezek a változatok végsősoron a Híradástechnika Szövetkezet átmeneti típusai miatt nem kerültek gyártásra. Ugyanis az 1973 óta tartó kanadai-magyar közös számológépgyártás a külföldi partner csődje miatt ellehetetlenült, a gyártás fenntartására pedig ők is kiszemelték a General Instrument cég termékeit, megalkotva így a HT K-841-es alapműveletes típust (a Hunor 84 megfelelőjeként), illetve átvéve a TK-891-es tudományos típus gyártását (ami a Hunor 201-essel volt azonos). Végsősoron ez a helyzet, ti. hogy két magyar cég is készít számológépeket, oda vezetett, hogy az 1975-ös év második felében megállapodást kötött a HT és az EMG: előbbi csak tudományos zsebszámológépek fejlesztésével és gyártásával foglalkozik, míg utóbbi ezek kivételével minden más változattal.

A zsebszámológépek -- nem létező, mégis elég népes -- családjában egy új változat tervezése is napirenden volt. A kisméretű változatok mellett szükségesnek látszott egy olyan változat gyártása is, melyben a hozzáférhető alkatrészek kompromisszum nélkül elférnek, billentyűzetét is a már bevált módszerekkel lehet elkészíteni, és a legfontosabb célkitűzés, a relatíve alacsony ár biztosítása, ami a széleskörű elterjesztését lett volna hivatott biztosítani. Ez a géptípus, a Hunor 85-ös először szintén Rockwell áramkörökkel készült volna, de a fentebb részletezett gondok miatt áttervezték Texas TMS0128-as kalkulátor-IC felhasználásával (ami biztos pont volt, hiszen a gyártásban lévő Hunor 82-es típus is ezzel készült). Kijelzője hasonlóan az asztali gépekéhez, de azoknál korszerűbb, 9 számjegyet egy csőben tartalmazó típus volt, japán Futaba gyártmányú. A gép méretét meghatározta, hogy a hosszabb üzemeltetés (kb. 8-10 óra!) miatt 4,5 V-os zseblámpaelemmel tervezték, így zsebszámológépnek nem feltétlenül volt nevezhető. Sajnos ez a típus sem került sorozatgyártásra, itt most újabb probléma merült fel: a kijelzőcsövek importját letiltották.

Egy másik változat, a Hunor 86-os is szép karriert futott ezekben az években, különböző külföldi gyártók áramköreivel tervezték az elkészítését, végül a Hunor 85-ös gyártásának leállítása miatt került ismét előtérbe, mégpedig már National Semiconductor áramkörökkel és a beszerezhető LED kijelzőkkel építve. A típus sorozatgyártása végülis 1976-ban indult meg.

A nyomtatós számológépek tervezésénél felmerült, hogy magyar gyártású nyomtatóval kellene építeni, így jelentős mennyiségű külföldi valuta megtakarítása mellett az alkatrész-beszerzési bizonytalanság is csökkenne. Az EMG a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézettel (HIKI) karöltve felkészült a dán Contex cégtől megvásárolt hőnyomtató hazai gyártására, mely nem csak a számológépekhez, hanem az EMG-ben gyártott nyomtatóírós műszerekhez is alkalmazható lett volna. A Hunor 129-es típus -- az ehhez a nyomtatóhoz rendelkezésre álló Philips gyártmányú integrált áramkörökkel -- prototípusa elkészült még 1975-ben, az 1976. évi tavaszi BNV-n a véglegesnek szánt változatot természetesen bemutatták, a BNV II. díját el is nyerték vele. Mivel egyedülálló típus volt szocialista relációban, melynek külföldi piacokon való eladhatóságát is biztosítani kellett, formatervezett gépházat kapott, és igyekeztek megoldást találni a Klixon-rendszerű billentyűzetek problémáira, de az új klaviatúra-rendszerre való átállás jelen helyzetben még éveket kívánt volna. 1977-ben indult be a sorozatgyártása, tulajdonképpen a Hunor 125-ös típust váltotta fel.

1976 - Több típus gyártása is beindulhat

Az 1976-os év sem volt sokkal eseménytelenebb a korábbiaknál, viszont több típus gyártása is beindulhatott: a Hunor 86 mellett a Hunor 252 típus is feltámadt, MOS gyártmányú félvezetőkkel áttervezett, nagyjából a korábbiakkal azonos funkciókkal bíró tudományos gép volt. Emellett a már 1974/75-től készülő típusok magas árai nem voltak piacképesek, így a népszerűbb típusokból -- egyúttal a túl nagyra duzzadt számológépcsalád tagjainak számát is csökkentve -- módosított változatok készültek el. Ezeknél a fő cél az eladhatóságot biztosító alacsony ár elérése volt, ezért különféle változtatások történtek az egyes típusoknál. A módosított változatok az 1977-es évben jelentek meg.

A Hunor 81B helyett 81C típus, valamint a Hunor 102-es helyett 102B típus készült, billentyűzetében és egyszerűsített nyomtatott áramkörében tért el elődjétől.

A Hunor 121-es helyett tervezett 121B típus NEC áramkörrel készült.

A Hunor 126 helyett készülő 126B típus NEC áramkörkészlettel és 13 digites VFD csővel épült, amelyhez az illeszthető nyomtató ráadásul zajtalanabb és olcsóbb működtetést is biztosított.

A billentyűzetekben lévő drágább külföldi tolókapcsolók helyett olcsóbb, de kisebb állásszámú kapcsolókat alkalmaztak, ami bizonyos funkciók, illetve kijelzési módok eltűnését vonta magával. Az új típusok egyike sem volt már akkumulátorról üzemeltethető.

A fenti módosítások mellett célszerűnek mutatkozott a 129-es hőnyomtatós típus kijelzős változatának gyártása. Azonban a dán cég csődje miatt valószínűtlenné vált, hogy a nyomtatóhoz valaha készülne olyan áramkör, ami a kijelző kezelését is biztosítja, így a Hunor 128-as sosem készült el.

A megszűnő 8 számjegyes egyszerű típusok (Hunor 82, 83) pótlására, és azt a lehetőséget kihasználva, hogy Futaba 8 digites nagyméretű VFD kijelzők váltak elérhetővé, elkészítették a Hunor 88-as típust, mely már memóriával is rendelkezett, így nagyjából a Hunor 121 (121B) 8 számjegyes változataként értelmezhető. Ez a típus lett ezután a legnépszerűbb, ez természetesen árának is köszönhető volt.

A zsebszámológépek tekintetében szovjet-magyar árucsere-egyezmény került megkötésre, ennek előkészítéseként az EMG-t és a Híradástechnika Szövetkezetet is megkeresték. Az olcsó, nagy mennyiségű szovjet alapműveletes gépekkel nem lehetett felvenni a versenyt a részben nyugati import alkatrészekből készülő kisebb szériákkal, szovjet-magyar kooperáció sem lött létre (leszámítva egy minimális számú programozható számológép gyártását a HT-nél), így ennek is köszönhető, hogy 1978-ban a Hunor 86-os típus helyett is Hunor 88-as készült, a zsebszámológép-gyártás tehát ezzel lezárult az EMG-nél.

Ebben az évben jutottak el a Hunor 301-es programozható számológép elkészítésének fázisába. Még 1974-ben vették tervbe egy olyan programozható számológép fejlesztését, mely funkciói tekintetében az EMG-666-os (tulajdonképpen számítógép) és a HUNOR asztali számológépek között helyezkedik el. Már ekkor látszott, hogy ilyen eszközökre meglehetősen nagy igény van különböző területekről. A géptípus ugyanolyan előzményekkel rendelkezik, mint a többi HUNOR gép -- Rockwell fejlesztőkészlet alapján tervezték --, így ennek is el kellett jutnia az áttervezéshez, mielőtt beindulhatott a gyártás. Export lehetőségeiket figyelembe véve, a típus készülékdobozának megtervezéséhez is ipari formatervezőt bíztak meg. A gép olyan szempontból is különleges, hogy tulajdonképpen egy Intel 4040 processzor köré épült 1 kB-os mikroszámítógép volt, a Hunor 129-esből már ismert hőnyomtatóval kiegészítve. Már megjelenésekor foglalkoztak azzal, hogy megoldják a programok tárolását, de a tervezett mágneskártyás egység, és így a módosított változat a számológépgyártás leállítása miatt már nem készült el.

1977 - Tervek a fejlesztésre

1977-ben tervbe vették egy új doboz elkészítését a Hunor változathoz, melybe a továbbra is gyártásban lévő típusok könnyedén adaptálhatók lettek volna. A fekete színű, szélesebb gépház lehetővé tette újabb típusok tervezését is, melyek a korábbi konstrukcióban nem fértek volna el. A Hunor 552 és 553 tulajdonképpen megegyezett a Híradástechnika PTK-1072-es típusával és annak -- akkor még nem létező -- nem programozható változatával. A prototípusok 1978-ra készültek el.

1978 - A számológépgyártás visszafejlesztése

Az 1978-as év nem volt egyszerű a gyár életében. Minisztériumi utasításra megkezdték a profiltisztítást, és elkészült azon készülékek köre, melyek gyártását meg kell szüntetniük. Az EMG a programozható számológépek (EMG-666/B és kiegészítői, valamint ezek továbbfejlesztett változatai és az ezek köré épülő különféle vezérlési rendszerek) fejlesztésére téve a hangsúlyt, kénytelen volt a számológépgyártást megszüntetni. A felszabaduló kapacitást a szerszámgép-vezérlések (szintén HUNOR márkanévvel) tervezésére és gyártására helyezték át. Ez azt eredményezte, hogy a meglévő típusok gyártása 1979/80-ig befejeződött, a fejlesztés alatt álló -- nem kevés -- konstrukciót pedig jelen állapotában lezárták. Így nem készült el a 126B nyomtatós számológép korszerűbb és olcsóbb változata (Hunor 126C), a 301-es programozható típus továbbfejlesztése, és az új dobozos változatok (Hunor 500-as típusok).

A következő években kizárólag az EMG-666-os továbbfejlesztésének tekintett EMG-777-es programozható számológép (valójában számítógép) és nagyszámú kiegészítő egységei (interfészek, nyomtató, plotter, floppy stb.) fejlesztésével és gyártásával foglalkoztak.

Az EMG számológépei

1. rész: A tranzisztorokból épített típusok
2. rész: Az első integrált áramkörös számológéptől az alapműveletes gépcsaládig
3. rész: A zsebszámológépek
4. rész: A nyomtatós számológépek
5. rész: Programozható számológépek