A "Gamma" logarlécek története

Története

A legismertebb magyar logarléc minden bizonnyal a Gamma 2512-es típusszámú 25 cm-es léce volt. A ma már inkább csak különböző nukleáris mérőműszereiről ismert céget Gamma Műszaki Rt. néven, 1920. május 18-án alapították. A II. világháborúig folyamatosan bővítették gyártmányaik körét — főként finommechanikai, geodéziai és optikai műszerek gyártásával foglalkoztak, utána főként katonai célokra termeltek. A harcok elvonulta után a szovjet hadsereg számára készítettek különféle eszközöket, de a megváltozott helyzet miatt újabb és újabb, többé-kevésbé profilidegen eszközök gyártására kényszerültek, amelyek közül néhány még ma is ismerősen csenghet, ilyen volt például a Pajtás fényképezőgép, vagy a Gamma öngyújtó. A politikai változásoknak megfelelően, 1945-ben a korábbi vezérigazgatót eltávolították. 1947-re a gyár csődközeli helyzetbe jutott. Az 1947. július 30-án államosított gyár 1949-re újfent nyereséget ért el, folyamatosan újabb és újabb műszerek gyártását kezdték meg, mígnem átszervezések és összevonások eredményeképpen kialakult a jól ismert profiljuk. Fontos megemlíteni, hogy 1936-ban a Gamma önállósította az Apponyi téri (ma: Ferenciek tere) eladási osztályukat, és így alakult meg a Gamma Finommechanikai Gyártmányokat Árusító Kft. Fontos, hogy nem csak a Gamma gyártmányainak értékesítését végezték, hanem igyekeztek saját gyártmányválasztékukat úgy kiegészíteni, hogy a profiljukba tartozó mindenféle műszert és eszközt tartsanak készleten. Így találhatunk különféle, főleg német gyártású logarléceket, mérőléceket, vonalzókat a "GAMMA K.F.T. BUDAPEST" felirattal, a legtöbbször persze az eredeti gyártó jelölései mellett. Ezeket azonban ekkor még nem a Gammában gyártották.

A negyvenes évek második felében, a magyar iparpolitika elhatározta, hogy a drága külföldi (nyugati) logarlécek importja helyett a hazai gyártásra kell hosszútávon berendezkedni. Ezt a többi, számottevő logarlécgyártással nem rendelkező szocialista országban is hasonló módon oldották meg, legismertebb ezek közül az egyébként kiváló minőségben termelő csehszlovák Logarex, melyet 1951-ben hívtak életre, és a mai napig is ismert Koh-I-Noor Hardtmuth vállalat részeként gyártott logarlécek mellet különféle rajzszereket is. Visszatérve a Gammára, 1947-ben megtervezték az első könnyűfémötvözetből készült logarlécet, melyből a következő évben kisebb mennyiséget le is gyártottak. A végső megoldás azonban csak később következett: 1949. májusában megkezdték a 25 cm-es Darmstadt rendszerű logarléc gyártását (2503-as típus, a későbbi 2512-es típussal azonos). A korabeli tudósítások szerint ezzel évi másfélmillió forintnyi valutát tudott az ország megtakarítani:

Olcsó logarlécet gyárt a magyar ipar
Eddig Magyarországon nem gyártottak használható logarlécet és ezért drága pénzen külföldről kellett azokat behozni. Az iparügyi kormányzat elhatározta, hogy a logarlécgyártást is meghonosítja Magyarországon. Már meg is indult a tömeges gyártás. Az új magyar logarléc pontosság és kivitel dolgában felveszi a versenyt a legdrágább külföldi gyártmányokkal és sokkal olcsóbb a külföldi gyártmányoknál.
(MTI 1949. május 5. csütörtök. 34. p.)

Ezután fokozatosan több típust tervezését és gyártását kezdték meg, így készült a jól ismert 12,5 cm-es Rietz rendszerű zseblogarléc (1252-es típus) mellett például a ROBOT jelzésű, fémmegmunkálási számításokhoz kifejlesztett „üzemi” logarléc is. 1951-ig a Gamma vállalaton belül folyt a gyártás, ekkor azonban kiszervezték a logarlécgyártást a váci Logarléc és Mérőszalag Üzembe, ahol a váci fegyház rabjai dolgoztak. Ez év végén, újabb átszervezés okán a Közérdekű Munkák Igazgatósága 101. számú üzeme vette át a gyártást, majd 1955-től a Monori Kefegyárat kezdték felszerelni a szükséges gépekkel és eszközökkel, hogy végül 1957. októberében már itt készülhessenek az immár Logar márkajelzést viselő körtefából készült lécek. A „normálléceket” az 1957. évi szabványmódosítás után ellátták a szögpercek és szögmásodpercek ívhosszra való átváltásának állandóival (ró” és ró’ jelek). Eltekintve az időnként szükséges betű- és skálasablonok cseréjéről, változatlanul folyt a gyártás az 1970-es évekig, amikoris a zsebszámológép végérvényesen kiszorította a logarlécet a mérnökök zsebéből. A hazai gyártású logarlécek előnye mindvégig a relatíve alacsony áruk volt, minőségük — eltekintve a szerencsés „csillagállás” alatt született, valóban kiváló, I. osztályba sorolt daraboktól, valójában nemhogy javult volna, egyre silányabb lett. A nagyobb külföldi logarlécgyártók egyre olcsóbban kellett, hogy adják a gyártmányaikat, hiszen az egyre nagyobb tudású zsebszámológépek is egyre olcsóbbá váltak, így lassan feledésbe merülhetett a magyar logarlécgyártás utolsó üzeme is.

Gamma 2503/2512 Kipróbálható!

A korabeli általános használatú logarlécek egyik igen széleskörűen használható típusának, a Darmstadt-rendszernek megfelelő skálaelrendezéssel tervezték meg a 2503-as típusszámú 25 cm-es "normállécet", melyet a kezdetektől a logarlécgyártás befejezéséig folyamatosan készítettek. Klasszikus eljárással készítették el a léc testét, a ráragasztott celluloid-skálákat, de a futó a szokványos alumíniumkeretes üveglap helyett már műanyagból készült. A léc felső peremén a szokványos cm-skála mellett kapott helyet a logaritmus- (L) skála, a léctest előoldalán a köbskála (K), a négyzet- és alapskálák (A, B, C, D), közöttük a reciprokképzéshez, és így az egyszerűbb szorzási-osztási műveletvégzéshez szükséges inverz alapskála (CI), valamint a pitagoraszi (P) skála. Az alsó élen pedig a decimális osztású szinusz- (S) és tangens- (T) skálák kaptak helyet. A nyelv hátsó oldalára került a három log-log-skála (LL1, LL2, LL3). A korabeli igényesebb léceknek megfelelően, a leolvasás szokásos irányával ellentétes (csökkenő) skálákat, illetve a kiegészítő (csonka) skálarészeket piros színnel festették. A léctest hátsó oldalára egy, az általánosan használt Rietz-rendszerű lécekhez képest bevezetett újdonságokról egy rövidke ábrasorozat és különféle körkerület/körterület kiszámításához gyakrabban szükséges állandók táblázata került. Még a Gammában áttértek később az egyszerűbb, egyszínű (fekete) skálák használatára, majd 1957-től, a logarléc-szabvány hazai változásától kezdve két további állandó helyét festették fel a lécre. A Gamma logarléceit (és további eszközöket is) a gyártási folyamat végén osztályozták, a hibátlan példányok (I. osztály) 169 forintba kerültek (kezdetben nem volt külön felfestett jelzésük, később azonban a nyelv alá beleütötték az "I. osztályu" feliratot. A pontosságukban nem rosszabb, legtöbbrészt külső megjelenésében hibás léceket a 2. osztályba sorolták, ezek ára 113,50 forint volt, és kezdetben a "II. osztályú szépséghibás", később a "II. osztályu" feliratot kapták.

A Gamma/Logar 2503/2512 logarléc

Gamma 2511 Kipróbálható!

Sokkal rövidebb ideig volt gyártásban a 2511-es számú Rietz rendszerű logarléc, melyet a többitől eltérően, alumíniumból készítettek. A léctest itt is hasonlóan épül fel, mint a hagyományos, fából készült társainál, a két féldarabot vékony lemezek tartják össze, és biztosítják a nyelv megfelelő tartását. A fémtest itt nem nyers, inkább hasonlít az angolszász területeken elterjedt fémlécekre, melyek alapszínlt és skáláit festéssel alakították ki. Az előlapon a szokásos köb-, négyzet-, inverz alap-, alap- és logaritmus-skálák kaptak helyet, a nyelv hátsó felére pedig egy tangens- és szinuszskála került, a léc felső peremén pedig a szokásos cm-osztást találjuk. A hátsó skálák leolvasását mindkét oldalon egy-egy ablakszerűen kiképezett lyuk biztosította. Futójának érdekessége, hogy a háromindexű üveglapot három oldalról körülölelő fémkereten egy kis gamma betű látható, utalva a gyártó Gamma vállalatra. A léctest hátsó felén, a két ablak között egy ábrás használati útmutatót találunk. A felhasznált anyagok és technológiák miatt ez a típus a legellenállóbb a különböző gyakori hibákkal szemben, így több, mint 60 év után is teljesen pontos. Sajnos a festés kevésbé ellenálló, mint a celluloidskálák, így a gyakori leejtések miatt sokhelyütt lepergett a festék. A többi léctípustól teljesen eltérő felszerszámozás miatt a gyártását még a vácra való kitelepítés előtt beszüntették, ott már csak a hagyományos fa-celluloid lécek gyártása folyt tovább.

A Gamma 2511-es alumínium logarléc

Gamma 1252 Kipróbálható!

A másik, folyamatosan gyártott típus az eredetileg 1252-es számot viselő, 12,5 cm-es zseblogarléc volt. Szerkezetében azonos volt a 2512-es típussal, csak méreteiben volt különböző. Skálaelrendezése a teljesen szokásos Rietz rendszerű volt, ellentétben viszont a 2511-essel, a nyelv hátoldalára az ST szinusz-tangens skála is felkerült, így a léctest hátsó felén, annak két oldalán a szokásos bevágások biztosították a hátsó skálák leolvasását. Az évek alatt előbb a piros színű skálák lettek a többivel egy színűek, majd 1957 után az előoldali skálák teljesen új sablont kaptak, melyeket könnyedén fel lehet ismerni az MSZ betűsablon használatáról.

A Gamma/Logar zseblogarléc

Tüzérségi zseblogarléc

A katonai térképészetben használt szögmértékegységekhez készült léc, melyet az értékek leolvasásához, illetve beállításához használt alapskálákon túl csak szinusz- és tangens-osztásokkal láttak el, kivitelében leginkább a zseblogarlécre hasonlít. Méretei teljesen azonosak, viszont a nyelvet csak az előoldalon lehet használni, mivel a hátsó bevágásokból hiányoznak az indexvonalak. A használatot megkönnyítendő, a trigonometrikus skálákon nemcsak a függvény neve, hanem az ábrázolt szögek változó- és függvényérték-intervallumai is szerepelnek. Így a nyelv egyik oldalán a 96 v (vonás) és 1500 v közötti szögek szinusz-, valamint 95 v és 750 v közötti szögek tangens-értékei (0,1 és 1,0 között), a másik oldalán pedig a 9,5 v és 96 v közötti szögek szinusz-értékei (0,01 és 0,1 között) szerepelnek. Ez utóbbi skála tulajdonképpen a hagyományos ST skálának felel meg. Futója azonos a 1252-es típuséval, de csak egyetlen hajszálvonallal készült.

ROBOT üzemi logarléc Kipróbálható!

A szerszámgépekkel kapcsolatos gyakori számításokhoz készült a Robot nevű logarléc, melyre a szokásos skálák helyett a géptanban használatos képletek gyors megoldásához szükséges osztásokat vették fel. Így megtaláljuk rajta a gépsebességet, a megmunkálási időt, az előtolást, vagy a megmunkálási hosszt. Futóján az általános indexvonal mellett a munkadarabok anyagának beállításához szükséges jelölések is megtalálhatók. A speciális (szakmai) skálák mellett a szokványosan közül csak a logaritmus- és a szinusz-, ill. tangens-skálákat találjuk meg, azonban ezekkel sem pontosan ugyanúgy történik a számolás, mint a 2512-es normállécen. Ehhez a léctípushoz bővebb használati utasítást is mellékeltek, de a legnépszerűbbnek számító Balogh Arthur-féle Logarléc c. könyv röviden ki is tér a használatára.

A Gamma ROBOT üzemi logarléc

Háromszögmegoldó

A repülősöknél használt navigációs logarlécekhez hasonló szerkezet, de logartárcsa formátumban. Mivel a skálák eleje és vége összeér, így szükségtelenné válik a léceknél gyakori nyelváttolás, ezáltal ezek sokkal egyszerűbben használhatók. A Gamma által gyártott háromszögmegoldó tárcsa a németajkú területeken használt DR-3 típusjelű (Dreieckrechner) tárcsa magyar feliratú változata, egyéb tekintetben azokkal teljesen megegyezik. Az első oldalán, a legkülső, elforgatható, fehér színű gyűrűn találjuk a magassági, az irány- és a hőmérsékleti skálákat, ezután a fekete, fixen rögzített gyűrűn a távolságoknak megfelelő értékeket, majd a legbelső, szintén mozgatható fehér korongon az időértékeket állíthatjuk be, ill. olvashatjuk le. A tárcsa hátsó oldalán úgymond két, egymásban elforgatható skálájú iránytű található. A DR-3-as olyan gyakori feladatok gyors megoldására készült, mint például a szélirány és repülési irányok meghatározása, a valós repülési sebesség kiszámítása a magasság és a hőmérséklet függvényében. Műanyagból és az egész szerkezetet összetartó fémkeretből készült.