Magyar gyártású logarlécek
Gamma, Logar
A legismertebb magyar gyártású logarléc minden bizonnyal a Gamma 2512-es típusszámú 25 cm-es léce volt. A II. világháború után, a szocialista rendszer elvárása volt, hogy
a korlátozott mennyiségű külföldi fizetőeszközöket csak a legszükségesebb célokra költhessék el, így 1949-ben elhatározták, hogy
a korábbi, nagyobb volumenű nyugati logarléc-import helyett a Gamma vállalat fogja gyártani az új magyar logarlécet. Végülis, többszörös átszervezés,
gyártásracionalizálás, szabványosítás után a gyártást a hetvenes években a Monori Kefegyár fejezte be. A Gamma, ill. később Logar márkajelzésű logarlécekről
és a DR-3-as logartárcsáról bővebben a
"Gamma" logarlécek története oldalon olvashat.
Calderoni, ITG
Az 1819-ben alapított Váci utcai kis vegyeskereskedésből nemsokára látszerészbolt lett, majd 1872-től kezdve egyre inkább tanszerek készítésével, forgalmazásával
foglalkoztak. A vállalkozás igen jövedelmező volt, az optikustanoncként betársult Hopp Ferenc több világkörüli gyűjtőutat is szervezhetett, és ma őt már inkább erről
az oldaláról ismeri a világ. Az 1920-as években, a logarléc-tanítás részleges iskolai bevezetése után megkezdték egyszerűbb kivitelű iskolai logarlécek gyártását,
a legismertebb és legszélesebb körben elterjedt típus a Calderoni-Sebők-féle kereskedelmi logarléc volt. A részvénytársaságot és érdekeltségeibe tartozó kisebb üzemrészeket, műhelyeket 1948-ban államosították,
majd 1951-től mint Iskolai Taneszközök Gyára (ITG) működött tovább. Az iskolai célú lécek gyártása továbbra is folyt, ekkortájt már a Gammában gyártott típusokhoz hasonló változatok készültek, még több éven át. 1968-ban az ITG-t, az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalatot, és az Iskolai Filmintézetet összevonva,
megalakult a még ma is ismerősen csengő nevű TANÉRT. A Calderoni és az ITG logarlécekről
A Calderoni és az ITG iskolai logarlécei oldalon olvashatnak.
Juszt László és Gyula
A budapesti Múzeum körúton, a mai Központi Antikvárium melletti sarki üzlethelyiségben volt egykoron Juszt László és Juszt Gyula látszerészek boltja, akik előbb csak külföldi (főleg A. W. Faber, majd Faber-Castell) logarlécek forgalmazásával foglalkoztak,
de céljuk volt a lécek szélesebb körökben való elterjesztése is. Így előbb csak különféle, a logarléc-kezelésről szóló füzetet, könyvet adtak ki,
de később már saját gyártású logarléceket is készítettek GENIE márkanév alatt, melyek egyszerűbb kivitelüknél fogva sokkal elérhetőbb áron kerülhettek forgalomba, mint a valóban "precíziós" nyugati világmárkák.
Erről bővebben
A Juszt kiadású könyvek és logarlécek oldalon olvashat.
Telefongyár
Az 1876-ban alapított híradástechnikai üzem 1933. február 8-án kelt saját szabadalma alapján megkezdte a ROTOR nevű logartárcsák készítését, mely méretét, anyagát, és skálaelrendezését tekintve merőben szokatlan volt.
Újezüstből készült, két egymáson elforgatható korongból és a hagyományos logarléc futóját helyettesítő indexből állt, és vele minden műveletet el lehetett végezni, amit egy egyszerűbb logarléc tudott.
Előnye abban állt, hogy körkörös skálái révén a nyelv áttolása feleslegessé vált, így kis gyakorlattal igen könnyedén lehetett használni.
Kétféle kialakításban készült, és reklámhordozóként is felhasználták, főleg fémiparcikkek gyártóit hirdetve magukon.
Erről bővebben
A ROTOR logartárcsa oldalon olvashat.
Kökény Károly
Az ötvenes években egy igen egyszerű kialakítású, kartonpapírból és egy átlátszó celluloidlapból készült "logarléc"
is készült Kökény Károly miskolci honfitársunk nevével fémjelezve. Leginkább csak a kezdő léckezelőnek szánt olcsó eszköz volt, tartós használatra nem volt alkalmas.
Erről bővebben a
Kökény Károly papírlogarléce oldalon olvashat.
Kálmán József
1942-től kezdődően forgalomba került egy alumíniumból készült, két nyelvvel is rendelkező sajátos logarléc, Kálmán József budapesti kalkulátor
saját tervezésű "Munkaidő- és fordulatszám-számolóléce". Ezzel, hasonlóan a későbbi, Gamma-gyártású Robot léchez, esztergák, maró- és fúrógépek, köszörűk gépidejét lehetett igen hatékonyan kiszámítani.
A későbbiekben több, hasonló kialakítású számolólécet is készített, a fémek korlátozott mennyisége és felhasználási tilalma folytán olykor kartonból.
A szerzőnek 1965-ben könyve is megjelent, "A gazdaságos forgácsolás számítóábrái" címmel, melyben találmányát részletesebben ismerteti.
Lásd a Kálmán-féle számolólécek oldalon (hamarosan!).