Casio fx-202P

---

Az 1970-es évek elején a japán zsebszámológépek már egyre inkább hazai alkatrészekből készültek, 1974-től kezdve tudományos változatban is. A következő mérföldkő a programozható zsebszámológép volt, melyek fejlesztésénél már nem amerikai áramköröket használtak fel, hanem saját tervezésű változatokat gyártottak gépeik számára. Így ezek az első modellek nem igazán hasonlítottak az amerikai testvéreikre: az 1976 folyamán megjelent Casio fx-201P, majd a beírt programot kikapcsoláskor el nem felejtő utódja, az fx-202P, illetve a mágneskártya-olvasóval ellátott Pro fx-1 programozási modelljéhez a tervezők a számítógépek Fortran programozási nyelvének sajátosságait vették alapul, a Sharp 1977-ben megjelenő PC-1201-es típusa a könnyebb kezelhetőséget biztosító, gombsorozat-tárolású gépek közé tartozott. A kezdeti próbálkozások először nem hozták meg a várt sikereket, ám a folyadékkristályos pontmátrix-kijelzők kifejlesztése alig három évvel később lehetővé tette a Sharp-nak, hogy létrehozhassa a valóban könnyedén programozható EL-5100-as típusát, és az új korszakot megnyitó PC-1211-es zsebszámítógépet.

A Casio első három modellje nagyjából azonosnak tekinthető: 127 lépéses programtárral, 1 független, 10 adattárolásra kijelölt, valamint az indirekt címzést lehetővé tevő memóriával rendelkeznek. A program a kijelzőről visszaellenőrizhető, az utasításkódok nem a megszokott gomb-elhelyezkedés alapján számozódnak: az egyes gombok kódjai a billentyűzetre vannak feliratozva. Az egyes gombok kettős funkciói miatt bizonyos billentyűk nem használhatók fel a programban: ilyen pl. a pi előhívására, vagy a reciprok-képzésre szolgáló gomb is. Az fx-201P a beírt programot kikapcsoláskor elfelejti, az fx-202P viszont két plusz gombelemnek hála a memóriájának tartalmát megőrzi, a Pro fx-1 pedig mágneskártyákra képes rögzíteni a programokat. A gépek jellegzetessége még, hogy - a japán tervezés ellenére - szokatlanul nagy méretűek, így inkább kéziszámológépeknek tekinthetők.

A gép használata

A számológép három üzemmódját az üzemmódválasztó tolókapcsolóval tudjuk váltogatni:

• MANUAL: ebben az üzemmódban a gép mint tudományos számológép használható, a beírt program nem futtatható.
• PROGRAM COMP: a beírt program futtatására szolgáló üzemmód.
• PROGRAM WRITE: a program beírására, ellenőrzésére és módosítására szolgáló üzemmód.

MANUAL módban a gép 10 címezhető memóriája szabadon használható, az adott számú memóriaregiszterbe való beírás az ENT, a kiolvasás pedig az ANS és a regiszter sorszámának megfelelő számbillentyű (0..9) lenyomásával végezhető el. A független memória a szokott módon, az M+, MR és MC gombokkal használható.

PROGRAM WRITE üzemmódban a kijelzés megváltozik: a bal oldali szám az aktuális (kijelzett) programlépés sorszámát mutatja, a jobb oldali három szám pedig az ettől a helytől visszaszámolt 2., 1., illetve az aktuális programlépés utasításkódját jelentik. Azaz a kijelzett számú programlépés utasításkódja a jobb szélső szám. Az egyes utasításkódok itt nem a sor-oszlop szerinti kódolást követik, de a billentyűk elrendezését követik: az egyes gombcsoportoknak egy-egy speciális, a hétszegmenses kijelzőn megjeleníthető jele van, mely az első helyre kerül, a csoporton belüli helynek megfelelően pedig egy sorszámot is kapnak, ez kerül a második helyre. A számbillentyűk értéküknek megfelelő kódjaikkal szerepelnek. A könnyebb azonosíthatóság végett minden gomb alatt szerepel az adott gomb utasításkódja.

A programozási modell szokatlan, a számítógépek magasszintű nyelveinek bizonyos elemeit használja. Az alapelv a következő: a 10 adatregiszter valamelyikének tartalmának kiszámítását írhatjuk elő a megadott kifejezés szerint. Amire fontos ügyelni, hogy a számbillentyűk használata fordított: az egyes adatregiszterek egyszerűen a sorszámuknak megfelelő számbillentyűvel (0..9) érhetők el, a programba beírni kívánt állandók a K billentyű után adhatók meg. Pl.: a 1+3+K4 kifejezés az 1. és a 2. számú adatregisztert és a 4-es számot adják össze (újabb gépeken ez pont fordított: K 1 + K 3 + 4). Az = használata sem azonos a megszokottal: a programnyelvekben szokásos módon az értékadás jeleként a cél-adatregiszter száma és az algebrai kifejezés között áll: pl. a 3 = K 2 × K 30 sin a 3. adatregiszterbe tárolja el a 2sin(30°) kifejezés értékét, azaz 1-et. Fontos, hogy a futtatáskor a műveleti sorrendet a gép nem veszi figyelembe, az utasítássorok végrehajtása szigorúan balról jobbra értelmezve történik.

Az egyes adatregiszterek nemcsak számítások eredményeivel tölthetők fel, hanem a futtatás során a billentyűzetről is bevihetünk adatokat: erre az ENT billentyű szolgál, mely után az adatregiszter számának megadása szükséges. A futtatás során ennél az utasításnál a bekérendő adatregiszter száma bal oldalt megjelenik a kijelzőn, az ENT lámpa kigyulladásával egyidejűleg, majd a szám beadása után a programfuttatás az ENT billentyű lenyomásával folytatható.
Egyszerre több adatregiszterbe is kérhetünk adatokat, ilyenkor az egyes regiszterek azonosítói közé : billentyűzendő, pl. ENT 3 : 4 : IM a 3., a 4., majd pedig az IM jelű regiszterbe tárolják a beírt számokat.

Hasonló módon az egyes adatregiszterek kijeleztethetők: az ANS billentyű után megadott számú adatregiszter futtatáskor megjelenik, a kijelző bal oldalán az adatregiszter számával, és az ANS lámpa kigyulladása mellett. A programfuttatás az ANS billentyűvel folytatható.
Egy utasítássorban több adatregiszter is kijeleztethető, ilyenkor az egyes regiszterek azonosítói közé : írandó, pl. ANS 3 : 0 a 3., majd a 0. számú adatregisztert jelzi ki.

Az egyes utasítássorok a : billentyűvel zárandók le, ez választja el egymástól az egyes utasítás-sorokat is.

A programba legfeljebb 10 címkét tehetünk: az ST# billentyű után megadott szám (0..9) lesz a címke azonosítója. A feltétel nélküli ugrást a GOTO billentyűvel és a címke azonosítójának megfelelően, az utána lenyomott számbillentyűvel programozhatjuk. Lehetőség van kézi címke megadására is: az MJ billentyűvel beírt címkére csak a program futtatása közben lenyomott MJ billentyűvel ugorhatunk.

A feltételes elágazás az IF billentyű segítségével adható meg: a megadott két szám (mely lehet adatregiszter, illetve bebillentyűzött állandó is) összehasonlítása után a megadott címkék közül a megfelelőnél folytatódik a program végrehajtása: ha az első szám kisebb a másodiknál: az első címkére; ha egyenlők, a második címkére; ha pedig az első szám nagyobb a másodiknál, a harmadiknak megadott címkére történik ugrás. Az utasítás formátuma: IF szám = szám : címke : címke : címke. A három címke megadása minden esetben kötelező.

Lehetőség van egyszintű alprogram-szervezésre is: az alprogramoknak a főprogram után kell szerepelniük, mivel az alprogramokból való visszatérés automatikusan történik. Az alprogramok kezdetének megjelölésére az ST# helyett a vele azonos formátumú SUB# billentyű használható. Az alprogramok elejét is címkeként kezeli a gép, azaz a alprogramra való ugrás a megszokott módon történik (GOTO, ill. IF segítségével). A program vége, illetve a következő alprogram kezdeteként elhelyezett SUB# utasítássor elérésekor tér vissza a végrehajtás a főprogramba.

Indirekt címzés az I és az IM regiszterek segítségével használható: az I regiszterben megadott számú adatregisztert az IM jelű adatregiszter segítségével érhetjük el, pl.: ha az I regiszter tartalma 3, az IM regiszter a 3. számú adatregiszterre mutat, azaz az ANS IM a 3. számú adatregiszter értékét jelzi ki. Az I regiszter tartalma a szokott módon (ENT I) kérhető be, ilyenkor az ENT lámpa kigyulladása mellett egy E jel látható a kijelző bal oldalán, mely az I regisztert azonosítja. Az I regiszter tartalmát az ANS utasítással nem jeleztethetjük ki.

A MAC billentyű a 10 adatregisztert és az I-regisztert törlik, célszerűen a programok első utasításaként használatosak.

Fontos, hogy mivel több billentyű is kettős rendeltetésű, bizonyos billentyűfunkciók nem programozhatók, csak MANUAL üzemmódban használhatók. Ilyenek a független memóriaregiszter billentyűi (MC, MR, M+), illetve az 1/x, π és a °" billentyűk.

A program WRITE üzemmódban ellenőrizhető, illetve szerkeszthető: a CHECK gomb lenyomására a programszámláló értéke 1-gyel növekszik, azaz a következő utasítás (pontosabban a következő és az azt megelőző kettő) kerül kijelzésre. A kijelzett programlépés a C billentyű lenyomásával törölhető, ilyenkor a programszámláló eggyel csökken, azaz az előző programlépés kerül kijelzésre. A törölt utasításkód helyére 00 kód kerül, ami az üres utasítás kódja. A programba való beszúrásra, illetve a program további részeinek előrébb való mozgatására nincs mód.

COMP üzemmódban a STA gomb lenyomására indíthatjuk el a programot az elejétől. Ha a végrehajtás megáll, az egyes lámpák kigyulladása mutatja a megállás okát: ha az ENT lámpa ég, a kijelző bal oldalán kijelzett számú adatregiszterbe kell adatot megadnunk; ha az ANS lámpa ég, a kijelzett számú adatregiszter került kiírásra; illetve ha egyik lámpa sem ég, a program véget ért. Adatbeadást az ENT billentyűvel fejezhetünk be, melynek hatására a programfutás folytatódik. Az adatkijelzés után hasonló módon az ANS billentyű lenyomására folytatódik a program végrehajtása.

Példaként álljon itt a faktoriális-számító program: