Simkó-féle PaediometerKipróbálható!

---

Dr. Simkó István gyermekgyógyász főorvos 1950-ben a gyermekek tápláltsági, illetve fejlettségi fokának megállapítására - az akkortájt használt különféle táblázatokkal ellentétben - egy új arányszámot alkotott meg, az ún. pediometriai indexet (Pi), mely számértékével világosan kifejezte a gyermek alul-, illetve felültápláltságát, és ennek mértékét is. Mivel ennek az arányszámnak a kiszámítása a korabeli eszközökkel nehézkes volt, egy logarléchez hasonló eszközt is szerkesztett. Mivel a gyermekek fejlettségi fokát az életkor, a testmagasság, és a testsúly arányából számítjuk, adja magát, hogy a léc a hagyományos szerkezettől eltérően két nyelvből álljon. Az eredeti pediométer két oldalán a fiúkra, illetve a lányokra vonatkozó adatok vannak felvéve, bal oldalt a súlyindex, mellette a nyelven a súly, a test közepén az életkor, a jobb oldali nyelven a hosszindex, míg végül a hossz (testmagasság) következik. A beállítás a két nyelven feltüntetett mutató segítségével végezhető. A pediometriai index a feltüntetett képlet alapján a két szélről leolvasott index hányadosaként áll elő. Az index értelmezését segíti a léc oldalán lévő táblázat. Erről a típusú pediométerről és a pediometriai indexről Simkó előadást tartott 1951. január 24-én, majd ugyanezzel a címmel a Népegészségügy c. folyóirat közölt cikket az 1951-es évfolyam 15. számában. Az előadás utáni vita rámutatott a pediométer hasznos voltára, de arra is, hogy azt át kell dolgozni a szélesebb körű elterjesztés előtt.

Így az addig szerzett tapasztalatok alapján Simkó átdolgozta a lécet úgy, hogy az azon szereplő értékek megfeleljenek a magyarországon elfogadott normáknak, valamint az osztások elrendezését úgy módosította, hogy a nyelvek mindkét oldalon azonosak legyenek, így ne állhasson elő ezek véletlen felcseréléséből adódó tévedés. pediometriai index közvetlenül előálljon. Maguk a megállapított súly-, illetve testhossz-értékek is változtak , azaz más számított normális fejlettségi foknak a régi, és más az új pediométeren.

A pediométerek elkészítését a logarlécek gyártásával foglalkozó váci Logarléc és Mérőszalag Üzemre bízták, ahol 1953-54-ben elkészült az első szériája. Simkó még potenciált látva a pediométerben, további módosításokat tervezett: a nyelvek hátoldalára, valamint a léctest nyelvnek kiképzett hornyába is szerkesztett skálákat, melyek a testfelület nagyságát adták volna meg. Ebből a változatból viszont gyártás már nem indult.

Toljuk a két nyelvet alapállásba, azaz úgy, hogy a két nyíl a középső oszlop felső (súlyindex), ill. alsó (hosszindex) részében a 100-as értékre mutasson.

A bal oldali oszlopban (KOR) keressük ki az életkort. Az életkorral egy vonalban áll az életkornak megfelelő testsúly (a bal oldali nyelven), illetve a testmagasság vagy testhossz (a léctest jobb oldalán). Ha a bal oldali nyelvet úgy állítjuk be, hogy az életkorral egy vonalba kerüljön a tényleges testsúly, a nyelven lévő nyíl a középső oszlop felső részében mutatja a súlyindex értékét. A testhossz értékét úgy kell beállítani, hogy először leolvassuk a normális testhosszt, majd a jobb oldali nyelven ehhez a számhoz tolva a futót, a futó indexvonala alá toljuk a nyelv tényleges testhossznak megfelelő értékét. A hosszindex hasonlóan látszódik a középső oszlop alsó részén, mint a testsúly esetében.

Például: ha a futót a 4 év feliratra állítjuk, leolvasható a 4 éves fiú, illetve a másik oldalon a 4 éves lánygyermek átlagos testhossza, illetve súlya: 100 cm és 16,25, illetve 15,75 kg. Ha a fiú csak 14,5 kg, a nyelv 14,5-ös értékét a 4 éves kor vonalához beállítva kapjuk a fenti nyílnál leolvasva, a 89-es súlyindexet. A jobb oldali nyelv 100-as értékéhez toljuk a futót, majd ennek indexe alá betoljuk pl. a 95-ös értéket, az alsó nyílnál megkapjuk a 95-ös hosszindexet. Az előálló pediometriai index (Pi) így 89/95.