Casio fx-180P

---

Miután a Casio 1975-76-ban elkészítette első programozható kéziszámológépeit (PRO-101, PRO fx-1, fx-201P, fx-202P), 1979-ben megjelent következő modelljei (FX-501P és FX-502P) is a professzionális felhasználási területek számára készültek. Eközben a Sharp az egyszerűen használható programozható gépek kifejlesztésében látta a jövőt, így 1979-re elkészült az egyszerűbb, ismételt számítások elvégzésére alkalmas EL-5813-as számológép.

Ez utóbbi, elérhető ára miatt igen közkedvelt lett, így a következő években egyre több hasonló gép látott napvilágot. A Casio, felismerve az ilyen gépekben rejlő lehetőségeket, 1980-ban három, szinte azonos tudású típussal is megjelent a piacon. Az egyszerűbb igényeknek megfelelő, 8+2 jegyes fx-2700P mellett a 10+2 számjegyes kapacitású változatból készült egy ceruzaelemekkel működtethető változat (fx-180P), és egy kompaktabb, gombelemes, teljes funkcionalitású változat (fx-3500P) is.

A Sharp nagyjából azonos árkategóriájú változataival összehasonlítva, ezek a típusok a szokásos memóriaregiszter mellett 6 további adatregiszterrel rendelkeztek, és programban képesek voltak feltétlen és feltételes ugrás végrehajtására is.

A következő években megjelentek a nagyobb programtárral és további funkciókkal kiegészített típusok mellett ezek egyszerűsített, oktatási célú változatai is.

A gép használata

A gép a többi Casio tudományos típushoz hasonlóan működtethető, részletesen csak a programozási funkciókat ismertetjük.

A gép a szokásos független memóriaregiszteren (M) felül hat további "konstans" adatregiszterrel rendelkezik, melyekbe adatot tárolni a Kin és a megadott sorszám (1..6), illetve azokból adatot kiolvasni a Kout és a megadott sorszám lenyomásával lehet. Ezek a regiszterek teljes aritmetikával rendelkeznek, azaz a kijelzett érték és az adott regiszter között mind a négy alapművelet elvégezhető úgy, hogy az eredmény automatikusan eltárolásra kerül az adott regiszterbe. Ehhez a Kin billentyű után a kívánt műveleti billentyűt, majd a regiszter sorszámának megfelelő számbillentyűt kell lenyomni, pl. 6 Kin × 7. Ez a 7-es regiszterben lévő számot megszorozza hattal, az eredményt pedig a 7-es regiszterbe tárolja el. Lehetőség van az X és tetszőleges K regiszter cseréjére is, az INV X↔K funkció segítségével.

A programtár 38 lépést tud tárolni, ez két különálló programhelyre osztható (P1 és P2). A gép alapvetően minden billentyűlenyomást egy lépésnek vesz, kivételt képeznek a több billentyű egymásutánjával elérhető funkciók (INV, MODE és az utánuk lenyomott egy vagy két billentyű), ezek ugyanis szintén egyetlen lépésnyi helyet foglalnak. A programot WRT üzemmódban kell bebillentyűzni (MODE 0) úgy, hogy LRN üzemmódba való váltás után ki kell jelölni a P1, ill. INV P2 billentyűkkel azt a programhelyet, amelybe a beírt programot tárolni szeretnénk. A gép minden műveletet és beírt számot eltárol a programba, kivéve a változókat, melyeket beírásuk előtt az ENT (RUN) billentyűvel jelezhetünk a gépnek. Ilyenkor az ENT jelzés világít a kijelzőn, és az ezután beírt szám nem kerül a programba, helyette egy ENT utasítás kerül beszúrásra, ami futtatáskor megállítja a programot, és lehetőséget ad a változó értékének beírására.

A beírt program automatikusan megáll, ha végrehajtotta a program utolsó lépését, így csak akkor szükséges megállj-utasítást programozni, ha nem az utolsó lépésben szeretnénk közbenső eredményt kijeleztetni. Ezt az INV HLT billentyűzéssel tehetjük meg, aminek hatására futtatáskor a program megáll. Változó beírása után, illetve megállj-utasításkor a program a RUN billentyű lenyomásával folytatható.

A program futtatását RUN módban tudjuk elindítani, erre a MODE . billentyűzéssel tudunk átváltani. A P1 jelű program a P1, a P2 jelű az INV P2 billentyűkkel indítható el.

A program futás közben az AC billentyű hatására megállítható.

A beírt program törlése LRN módban történik, a programhely kiválasztása után lenyomott INV PCL billentyűk hatására. Ha nem választunk programhelyet, és a P1 P2 felirat villog, az INV PCL a teljes programtárat törli.

A programba háromféle ugrási utasítást lehet elhelyezni: az RTN utasítás egyszerűen az első lépésre ugrik vissza, így a program futtatáskor az RTN utasítás elérése esetén előlről újraindul.

A gép kétféle feltételes elágazási utasítást ismer, mindkettő a megadott feltétel teljesülése esetén ugyanúgy viselkedik, mintha RTN utasítást programoztunk volna, azaz a megadott feltétel igaz volta esetén a program elejére ugrik. Ha a feltétel hamis, a programfutás a következő utasítás végrehajtásával folytatódik.

Az INV x>0, ill. az INV x≤y utasítás a kijelzett érték (X regiszter) pozitív értéke esetén, ill. a független memóriában (M regiszterben) tárolt értékkel megegyező, vagy annál kisebb értéke esetén ugrik a program első lépésére.

A gép határozott integrálok Simpson-formula szerinti kiszámítására is alkalmas. A kiválasztott függvény a és b közötti határozott integráljának kiszámításához a függvény alatti területet N egyenlő részre osztja, ahol N=2ⁿ. Az f(x), a, b és n (mint 1 és 9 közötti egész szám) tetszés szerint megadható.

Az integrálszámítás egy programba tárolt, az M regisztert mint független változót (x) felhasználó függvényt használ fel, így először valamelyik programhelyre el kell tárolnunk a kiértékelni kívánt függvényt. A program első lépése mindig az INV Min billentyűsorozat kell legyen, ugyanis a gép végrehajtáskor a következő értéket az X regiszterbe helyezi. Számításkor mind a hat K regisztert felhasználja a gép, így ezek adatok tárolására nem használhatók.

Futtatáshoz a gépet integrálszámítási üzemmódba kell kapcsolni a MODE 1 billentyűkkel. A szükséges értékek megadása a következőképpen történik: n INV ENT a RUN b RUN.

Újbóli futtatáskor az n értékét nem kötelező megadni, az a és b értéke után RUN hatására a korábbi n értékkel történik a számítás.