Virtuális számológép-múzeum | ||||
| ||||
augusztus 23.
Találunk néha olyan tárgyakat, amikről nem is gondolnánk, hogy magyarok. A világ minden tájáról jártak már így a Danaddo nevű számológéppel is...
Fegyverek helyett számológép és egérfogó
Volt valaha, nem is olyan régen egy Danuvia nevű gyár Budapesten, no meg jó pár vidéki városban is. 1920-ban alakult mint egyszerű kereskedelmi cég, majd összeakadtak
Gebauer Ferenccel, aki géppuskájának keresett gyártót. Így lett a kis cégből lassan nagy gyár, ahol szerszámokat, motorkerékpárokat no és persze fegyvereket és töltényeket gyártottak.
1938-tól kizárólag fegyvereket készítettek, egészen a világháború végéig. A korszerű gépek nagy részét a németek elhurcolták, ami pedig megmaradt, nem sok mindenre volt jó.
Például mit lehet kezdeni az óraműves fegyverek gyártósoráról megmaradt gépekkel? Így kezdtek ébresztőórák sorozatgyártásába. Aztán készült itt egérfogó, szemeteslapát, gyerekjáték és még sorolhatnánk.
Voltak persze nagyobb terveik is: fémipari cég lévén megpróbálkoztak táskaírógépek és számológépek tervezésével is. Az előbbiből nem lett semmi,
de a számológép valósággá vált 1949-ben...
Igaz, nem a szokványos irodai méretű, szorzásra és osztásra alkalmas típus, de amilyen kicsi, nem is gondolnánk, mennyire volt újszerű.
Hozzá kell tenni, amíg nem voltak elektronikus zsebszámológépek, ilyesmi szerkezetekkel lehetett igen egyszerűen összeadni és kivonni. Kiváló memóriával, illetve ennek hiányában
papírral és ceruzával kiegészítve szorozni és osztani is. A legtöbb változat, legalábbis ami Magyarországon valaha kapható volt, igen egyszerű szerkezet volt: beszámozott kis
rudakat tartalmazott, amiket egy pálcával lehetett felfelé és lefelé tologatni. Ha pedig túlléptük a 9-es számjegyet, piros szín jelezte, hogy
most a másik irányba kell húzni a rudat, majd amint ez megvolt, a kis pálcával még egy kanyarítást kellett végeznünk, hogy a következő szám pontosan eggyel nőjön. Így lett a 9-ből 10.
Ilyen gépekből nem is egyféle volt használatban: a legelterjedtebbek az Addiator és a Produx gyártmányok voltak, mindkettő német.
A Danaddo ennél többet tudott, mégpedig egyszerűbben volt használható a többinél. Ráadásul úgy szerkesztették meg, hogy bizonyos hibás kezeléseket eleve kivédjen. Így például hibás eredménynél nem lehetett összeadásról kivonásra váltani, amíg nem végeztük el a javítást. Nem lehetett felemásan beállítani a számokat, holott a régebbi típusoknál előfordult, hogy a kapkodás miatt a 3-as és a 4-es között állt meg a fogasléc, és újra kellett kezdeni a számítást... És hát azt a bizonyos visszakanyarítást is kiküszöbölték egy egyszerű fogaskerekes szerkezet segítségével: a pálca az utolsó fogba akadva automatikusan egy hellyel elcsúsztatta a mellette lévő másik fogaslécet, így került át a maradék a következő helyiértékre... Eredetileg terveztek olyan változatot is, amit exportálhattunk volna angolszász területekre, ahol ugyebár 1971-ig egy font 20 shilling, 1 shilling pedig 12 penny volt. Az angol területeken ezek a számológépek úgy készültek, hogy az utolsó helyiértékeket ennek megfelelően 10 helyett 20 és 12 számjegyet tartalmazó fogasléccel látták el... Ilyen változat gyártásáról nincs semmilyen adatunk, valószínűleg sosem készült el...
Ha érdekli a bővebb történet és a részletek, olvasson tovább: | ||||
|