Casio fx-201P

---

Az 1970-es évek közepére a japán zsebszámológépek már egyre inkább hazai alkatrészekből készültek. 1974-től megjelentek a japán chippel épült tudományos típusok is. A következő mérföldkő a programozható zsebszámológép volt, melyek fejlesztésénél már nem amerikai áramköröket használtak fel, hanem saját tervezésű változatokat gyártottak. Így ezek az első modellek nem is hasonlítottak az amerikai testvéreikre: az 1975 végére elkészült Casio PRO-101 alapműveletes programozható számológép, majd 1976-tól tudományos funkciókkal bővített utódai: az fx-201P, a programot kikapcsoláskor nem felejtő fx-202P, illetve a mágneskártya-olvasóval ellátott PRO fx-1 programozási modelljéhez a tervezők a számítógépek Fortran programozási nyelvének sajátosságait vették alapul, míg a Sharp 1977-ben megjelent belpiacos PC-1200 és a vele azonos, exportra szánt PC-1201-es típusa a könnyebb kezelhetőséget biztosító, gombsorozat-tárolású gépek közé tartozott. A kezdeti próbálkozások először nem hozták meg a várt sikereket, ám a folyadékkristályos pontmátrix-kijelzők kifejlesztése alig három évvel később lehetővé tette a Sharpnak, hogy létrehozhassa a valóban könnyedén programozható EL-5100-as típusát, és az új korszakot megnyitó PC-1211-es zsebszámítógépet.

A Casio első három tudományos programozható számológépe nagyjából azonosnak tekinthető: 127 lépéses programtárral, 1 független, 10 adattárolásra használható, valamint az indirekt címzést lehetővé tevő memóriaregiszterrel rendelkeznek. A program a kijelzőről visszaellenőrizhető, az utasításkódok viszont nem a megszokott gomb-elhelyezkedés alapján számozódnak: az egyes gombok kódjai — melyek a számokon túl több, a hétszegmenses kijelzőkön előállítható szimbólumot is tartalmaznak — a billentyűzetre vannak feliratozva. Az egyes gombok kettős funkciói miatt bizonyos billentyűk nem használhatók fel programban: ilyen pl. a pi előhívására, vagy a reciprok-képzésre szolgáló gomb is. Az fx-201P a beírt programot kikapcsoláskor elfelejti, az fx-202P viszont két plusz gombelemnek hála, a memóriájának tartalmát megőrzi; a PRO fx-1 pedig mágneskártyákra képes rögzíteni a programokat. A gépek jellegzetessége még, hogy — a japán tervezés ellenére — szokatlanul nagy méretűek, így zseb- helyett inkább kéziszámológépnek tekinthetők.

A gépek használata

A számológép három üzemmódban használható, melyet az üzemmódválasztó tolókapcsolóval tudunk beállítani:

• MANUAL: ebben az üzemmódban a gép mint tudományos számológép használható, a beírt program nem futtatható.
• PROGRAM COMP: a beírt program futtatására szolgáló üzemmód.
• PROGRAM WRITE: a program beírására, ellenőrzésére és módosítására szolgáló üzemmód.

MANUAL módban a gép 10 címezhető memóriája szabadon használható, az adott számú memóriaregiszterbe való beírás az ENT, a kiolvasás pedig az ANS és a regiszter sorszámának megfelelő számbillentyű (0..9) lenyomásával végezhető el. A független memória a szokott módon, az M+, MR és MC gombokkal használható.

PROGRAM WRITE üzemmódban tudunk programot írni, illetve azt módosítani. Ilyenkor a kijelzés a következő: a bal oldali szám az aktuális (kijelzett) programlépés sorszámát mutatja, a jobb oldali három szám közül a jobb oldali az ezen a helyen lévő utasításkódot, a másik kettő pedig az ez előtti két programlépés utasításkódját jelentik. Az egyes utasításkódok itt nem a sor-oszlop szerinti kódolás szerintiek, de a billentyűk elrendezését követik: az egyes gombcsoportoknak egy-egy speciális, a hétszegmenses kijelzőn megjeleníthető jele van, mely az első helyre kerül; a csoporton belüli helynek megfelelően pedig egy sorszámot is kapnak, ez kerül a második helyre. A számbillentyűk értéküknek megfelelő kódjaikkal szerepelnek. A könnyebb azonosíthatóság végett minden gomb alatt szerepel annak utasításkódja.

A programozási modell szokatlan, a számítógépek magasszintű nyelveinek bizonyos elemeit használja. A program utasításokból áll, amelyeket lezárni kettősponttal : kell.

Az utasítások a következők:

n = kifejezés Az értékadás nem a számológépeknél szokásos formában történik, hanem a programozási nyelvekhez hasonló: az egyenlőségjel bal oldalára kerül a cél-regiszter száma (0..9), jobb oldalára pedig a kifejezés, amit a gép kiszámít. Fontos, hogy a regiszterek csupán a sorszámukkal hivatkozhatók, konstans értékek előtt a K billentyű lenyomása kötelező! A 3+6 kifejezés ugyanis a 3-as és 6-os számú regiszterekben tárolt értékeket adja össze; a 3+6 összeadás ezeken a gépeken a K 3 + K 6 billentyűsorozattal írható elő. Fontos, hogy a gép a műveleti sorrendet nem veszi figyelembe, az utasítások végrehajtása szigorúan balról jobbra értelmezve történik. Pl. 3 = 6 × K 3.2 utasítás a 3. regiszterbe írja a 6. regiszter 3,2-szeresét.

ENT n Beviteli utasítás. Az utána megadott számú regiszterbe tárolja a futtatáskor bebillentyűzött értéket. A program futása ilyenkor megáll, a kijelzőn bal oldalt a bekérni kívánt regiszter száma jelenik meg és az ENT lámpa ég. A bebillentyűzés után a program az ENT billentyű lenyomásával folytatható. Egyszerre több regiszterbe is kérhetünk be adatot, ilyenkor a kettőspont után az ENT billentyű elhagyható. Pl.: ENT 3 : 4 : IM utasítás a 3., 4., majd végül az IM regiszterbe kér be adatot.

ANS n Kijelzési utasítás. A megadott számú regiszter tartalma kijelzésre kerül és a programfutás az ANS billentyű lenyomásáig szünetel. Hasonlóan az ENT utasításhoz, az ANS utasítással is kiirathatunk több regisztert a kettőspont segítségével. Pl. ANS 3 : 7 utasítás a 3., majd a 7. regiszter tartalmát jelzi ki.

ST# n Programrész kezdete (címke). A programba legfeljebb 10 címkét tehetünk (közösen a SUB utasítással): az ST# billentyű után megadott szám (0..9) lesz a címke azonosítója. A feltételes és feltétel nélküli ugrások ezekre a címkékre tudják átadni a vezérlést. Pl. az ST# 7 a 7-es számú címkét jelöli.

SUB# n Alprogram kezdete (címke). A programba legfeljebb 10 címkét tehetünk (közösen az ST utasítással): a SUB# billentyű után megadott szám (0..9) lesz az alprogram azonosítója. A feltételes és feltétel nélküli alprogram-hívások ezekre a címkékre tudják átadni a vezérlést. Alprogramok egymásba ágyazására nincs mód. Pl. a SUB# 8 a 8-as számú alprogram kezdetét jelöli meg.

GOTO n Feltétel nélküli ugrás. A program futtatásakor a GOTO billentyű után megadott számú címkére ugrik. Alprogram meghívása is ugyanígy történik, a főprogramba való visszatérés egy másik alprogram elejét jelző SUB utasítás, vagy a program végének elérésekor történik meg. Pl. GOTO 9 utasítás a 9-es címkére ugrik.

MJ Kézi ugrás. A programban elhelyezett MJ utasításhoz ugorhatunk, ha futtatáskor megnyomjuk az MJ billentyűt.

IF n = m : címke : címke : címke Feltételes elágazás (ugrás). A gép a megadott három regiszter összehasonlításának eredménye alapján folytatja a végrehajtást. Ha az első regiszter értéke kisebb a másodiknál (n < m), az elsőként megadott címkére (alprogramra); ha egyenlőek (n = m), a másodiknak megadott címkére (alprogramra); ha pedig az első regiszter értéke nagyobb a másodiknál (n > m), a harmadiknak megadott címkére (alprogramra) ugrik. A három címke megadása minden esetben kötelező.

I IM Indirekt címzés az I és az IM regiszterek segítségével használható: az I regiszterben megadott számú adatregisztert az IM jelű adatregiszter segítségével érhetjük el, pl.: ha az I regiszter tartalma 3, az IM regiszter a 3. számú adatregiszterre mutat, azaz az ANS IM a 3. számú adatregiszter értékét jelzi ki. Az I regiszter tartalma a szokott módon (ENT I) kérhető be, ilyenkor az ENT lámpa kigyulladása mellett egy E jel látható a kijelző bal oldalán, mely az I regisztert azonosítja. Az I regiszter tartalmát az ANS utasítással nem jeleztethetjük ki.

MAC A MAC billentyű a 10 adatregisztert és az I-regisztert törli, célszerűen a programok első utasításaként használatosak.

Fontos, hogy mivel több billentyű is kettős rendeltetésű, bizonyos billentyűfunkciók nem programozhatók, csak MANUAL üzemmódban használhatók. Ilyenek a független memóriaregiszter billentyűi (MC, MR, M+), illetve az 1/x, π és a °" billentyűk.

A program WRITE üzemmódban ellenőrizhető, illetve szerkeszthető: a CHECK gomb lenyomására a programszámláló értéke 1-gyel növekszik, azaz a következő utasítás (pontosabban a következő és az azt megelőző kettő) kerül kijelzésre. A kijelzett programlépés a C billentyű lenyomásával törölhető, ilyenkor a programszámláló eggyel csökken, azaz az előző programlépés kerül kijelzésre. A törölt utasításkód helyére 00 kód kerül, ami az üres utasítás kódja. A programba való beszúrásra, illetve a program további részeinek előrébb való mozgatására nincs mód.

COMP üzemmódban a STA gomb lenyomására indíthatjuk el a programot az elejétől. Ha a végrehajtás megáll, az egyes lámpák kigyulladása mutatja a megállás okát: ha az ENT lámpa ég, a kijelző bal oldalán kijelzett számú adatregiszterbe kell adatot megadnunk; ha az ANS lámpa ég, a kijelzett számú adatregiszter került kiírásra; illetve ha egyik lámpa sem ég, a program véget ért. Adatbeadást az ENT billentyűvel fejezhetünk be, melynek hatására a programfutás folytatódik. Az adatkijelzés után hasonló módon az ANS billentyű lenyomására folytatódik a program végrehajtása.

Program faktoriális-számításhoz