Sharp EL-5120

---

A Sharp 1979-ben jelentette meg az első, kifejezés-kiértékelési (AER) rendszerű számológépét, az EL-5100-ast, melynek újszerű működési módja új távlatokat nyitott a programozható modellek fejlesztésében. Az EL-5100-as sorozatban a hasonló működési elvű típusok kaptak helyet, utoljára az EL-5150-es, melynek továbbfejlesztett AER rendszere már feltételes elágazásokat, alprogramok használatát is lehetővé tette. A különféle szimbólumokkal teleírt programok olvasása és megírása sem volt azonban egyszerű, sem magától értetődő. A kilencvenes években a grafikus számológépek új típusai számára kifejlesztettek egy új programozási modellt, mely egyesítette magában az AER rendszer előnyeit és a BASIC programozási nyelv egyszerűségét, a többsoros kijelző pedig lehetővé tette a könnyen olvasható és áttekinthető programok írását. 1993-ban az új EL-5120-as ennek a rendszernek egy javított és egyszerűsített változatával jelent meg a piacon. Az 1211 bájtos programtárral rendelkező típus egyenletmegoldó és integrálszámítási üzemmóddal is rendelkezett, a ritkábban használt funkciókat pedig könnyen használható menükbe rendezték. A sikeres típust éveken át gyártották.

A gép programozása

Az EL-5120-as ritkábban használt függvényeit, a számolási és kijelzési üzemmódok beállításait, a statisztikai funkciókat, valamint a programíráshoz szükséges speciális utasításokat menükbe rendezték, melyek a megfelelő menübillentyűkkel (MATH, 2ndF SET UP, 2ndF STAT, COMMAND) hívhatók be. A menük több oldalból állhatnak, ilyenkor lefelé, illetve felfelé mutató nyilak jelennek meg a kijelző jobb oldalán. Az oldalak között a ↑ és ↓ billentyűkkel lapozhatunk, az egyes menüpontok az eléjük írt számok billentyűinek lenyomásával hajthatók végre. A menükből a QUIT gombbal tudunk kilépni.

A gép programozási modellje a hasonló típusok szimbolikus nyelvével rokon, de a könnyebb olvashatóság és az egyszerű programírás kedvéért, egyes szimbólumokat a BASIC nyelvben előforduló kulcsszavaikkal helyettesítettek.

Az EL-5120-as közvetlen számolás esetén három üzemmódban képes működni: a REAL üzemmód tizes számrendszerben számol, a szokásos tudományos és statisztikai függvények használhatók; az NBASE üzemmód a négyféle számrendszerben számol, és ezek közötti átváltást, valamint logikai műveleteket támogat. A SOLVER üzemmódban pedig különböző kifejezés-kiértékelési, egyenletmegoldó és integrálszámítási eljárásokat használhatunk.

Programozási üzemmódba a MODE 4 billentyűvel léphetünk. A megjelenő menüben új program írásához válasszuk a NEW opciót, meglévő program szerkesztéséhez az EDIT opciót, program futtatásához a RUN opciót, program törléséhez a DEL opciót válasszuk.

A gép 27 memóriaregiszterrel rendelkezik, ezek globális változóként érhetők el a nevük (A..Z és θ) megadásával. Lehetőség van legfeljebb 9 helyi változó megadására is, melyek csak a programon belül léteznek, kívülről nem elérhetők. Ezek neve egy betűből és egy számból áll (pl. R1).

A programok írásakor, módosításakor az ilyen gépeknél szokásos billentyűk használhatók: a nyilakkal a megfelelő irányban mozoghatunk a programban; a DEL billentyű egy karaktert töröl a kurzor utánról, a BS a kurzor előttről (backspace); a CL törli az egész sort, a 2ndF CA az egész programot; az ENTER új sort szúr be; a 2ndF INS a beszúrási és felülírási módok között vált.

Új program írásakor először meg kell adni a használt üzemmódot (REAL vagy NBASE), ez meghatározza a programban elérhető matematikai utasítások körét. Ezután a program nevét kell beírni, segítségül az ALPHA beviteli mód mindvégig aktív, így minden billentyű a hozzá tartozó (kékkel felírt) betűt írja be.

Programíráskor, módosításkor az adott sorban végzett módosításokat a ↑, ↓, valamint az ENTER billentyű hatására véglegesíthetők, illetve a QUIT billentyűvel visszavonhatók.

A programban minden sor egy utasítást tartalmazhat, melyek után ENTER-t kell ütni. Kivétel az IF utasítás, mely az utána következő GOTO utasítással egy sorba írandó.

Futtatáshoz, szerkesztéshez, illetve törléshez szükséges a megfelelő program kiválasztása, mely a programozási menü megfelelő számbillentyűjének lenyomása után kétféle módon is megtehető: a program kétjegyű azonosító számának beírásával, vagy a megjelenő listából a ↑ és ↓ billentyűkkel és az ENTER lenyomásával.

A programokban a közvetlen számoláskor használt műveletek és függvények ugyanolyan szintaxis szerint használhatók, a billentyűzeten nem szereplő funkciók ugyanúgy a MATH menüből érhetők el. A SET UP menüből elérhető beállítások programba nem írhatók, ezek a programtól függetlenül állíthatók be, és természetesen hatással vannak a program számításainak kijelzésére.

A globális és helyi változók értékadási utasítása az egyenlőségjel, melynek bal oldalára a változó nevét, jobb oldalára pedig a számításának kifejezését írjuk, pl. W=sin30. Ha a program végén nem áll END utasítás, az utolsó sorban lévő értékadási utasítás automatikusan kijelzi a változó nevét, és a számítás eredményét.

A programozási utasítások a FILE billentyűvel elérhető COMMAND menüből érhetők el, melyek a következők:

• PRINT változó: a megadott változó nevét és értékét kijelzi. Pl. PRINT W.
• PRINT"szöveg: a megadott szöveget kijelzi. Szövegként bármilyen karaktert megadhatunk (számot, betűt, és a billentyűzetről elérhető függvények jelét is). Pl. PRINT"sin30 ERTEKE.
• INPUT változó: a megadott változó nevét kijelzi, majd bekéri a billentyűzetről annak értékét. Pl. INPUT W.
• WAIT szám: a megadott számú másodpercig vár, majd folytatja a program végrehajtását. Ha nem adunk meg értéket, egy tetszőleges billentyű lenyomásáig vár. Pl. WAIT 3.
• REM szöveg: megjegyzéseket fűzhetünk a programhoz. Pl. REM AMORTIZACIO.
• END: a program végét jelöli meg. Használata nem kötelező.
• LABEL címke: A megadott címkét, mint ugrási utasítás (GOTO, GOSUB) célpontját definiálja a program adott helyén. Legfeljebb 20 címke adható meg egy programban. Az így megadott címke legfeljebb 7 karakter hosszú lehet. Pl. LABEL CIMKE.
• CLRT: törli a kijelzőt.
• IF feltétel GOTO címke: A megadott feltétel (melyet szintén a COMMAND menüből elérhető relációs operátorok segítségével adhatunk meg) teljesülése esetén a megadott címkére ugrik. IF utasítás után a GOSUB utasítás nem használható. Pl. IF W<sin30 GOTO CIMKE.
• GOTO címke: A megadott címkére ugrik. Pl. GOTO CIMKE.
• GOSUB címke: A megadott címkénél kezdődő alprogramra ugrik, melyből az ott elhelyezett RETURN utasítás hatására tér vissza, és folytatja a végrehajtást a GOSUB utáni utasítással. Legfeljebb tíz alprogram ágyazható egymásba.
• RETURN: egy alprogram végét jelöli meg.
• relációs operátorok: az IF utasítás feltételének megadásakor használhatók. Az egyenlőség jelét a billentyűzetről közvetlenül is beírhatjuk az ALPHA = billentyűkkel.
• DATA: (csak REAL üzemmódban) a kiválasztott statisztikai üzemmód szerint egy vagy két értéket, mint adatot, illetve vesszővel elválasztva adatpárt tárol el. Súly is megadható, az érték, illetve értékpár után, attól vesszővel elválasztva. Pl. DATA 3,2.
• STATx: (csak REAL üzemmódban) az egyváltozós (szórásszámítási) statisztikai üzemmódot kapcsolja be.
• STATxy: (csak REAL üzemmódban) a kétváltozós (lineáris regresszió-számítási) statisztikai üzemmódot kapcsolja be.

A program megírása, illetve módosítása után a QUIT billentyű hatására léphetünk vissza a programozási menübe. A program futtatása a RUN menüpont segítségével kezdeményezhető. A megfelelő program kiválasztása után a program elindul. A futó program a QUIT billentyűvel bármikor megszakítható. Hiba esetén a program automatikusan megáll, ilyenkor a ← vagy → billentyű hatására a hibás sor megjelenik és szerkeszthetővé válik a kijelzőn.

A programtár 1211 bájt hosszú. A helyi változók egyenként 8 bájtot foglalnak le a programtárban. A már lefoglalt helyi változók a programból nem törölhetők. A megírt programok alapból egyenként 32 bájtot foglalnak le, ezen felül minden programsor 3 bájtot foglal, ezen felül minden billentyűlenyomás (karakter), illetve utasítás 1-1 bájtnyi helyet foglal.