Sharp PC-1211

---

A programozható zsebszámológépek fejlődésében fontos mérföldkő volt az 1979-ben megjelent Sharp EL-5100-as, mely pontmátrix kijelzőjével, AER "programozási" modelljével, és nem utolsó sorban elegáns fém burkolatával jól mutatta, hogy nem egy szokványos gépről van szó. Az igazán nagy dobás azonban mégsem ez volt, hanem röviddel később, hasonló kinézettel, az első zsebszámítógép, a PC-1210-es. Egy igen egyszerűsített BASIC nyelven lehetett a gépet programozni, melyhez egy kis pénztárgépszalagra író nyomtatóegységet és kazettás interfészt is lehetett csatlakoztatni, hogy a programokat kazettára is ki lehessen menteni. Annak ellenére, hogy a gép memóriakapacitása igen kicsi volt - mindössze 400 bájtnyi volt felhasználható a programok számára - jól szerepelt nemcsak Japánban, de az NSZK-ban is, ahol a Quelle katalógusáruház kínálatában szerepelt. 1980 nyarán már elkészült az 1 kB-tal kibővített változat, a PC-1211-es, mely így már méltán lehetett igazi slágercikk az egész világon. A fejlesztés nem állt meg, és bár a nagy rivális, a Casio is megjelent saját változataival, igazi konkurenciája nemigen akadt a Sharp egyre növekvő zsebszámítógép-családjának.

A gép használata

A gép üzemmódjai között a MODE gombokkal válthatunk.

RUN üzemmódban egyrészt közvetlenül használhatjuk a gépet különféle számítások elvégzésére, másrészt futtathatjuk a memóriájában lévő programokat.

PRO üzemmódban tudjuk megírni és szerkeszteni a programokat.

DEF üzemmódban a programban használt címkéknél tudjuk indítani a futtatást.

RESERVE módban pedig gyakran használt kifejezéseket, szövegrészeket, parancsokat stb. tudunk gyorsbillentyűkhöz rendelni.

RUN üzemmódban a közvetlen számításokhoz BASIC kifejezéseket használhatunk, ezeket vesszővel összekapcsolva egymás utáni kiszámítást is kérhetünk, amikoris csak az utolsó kifejezés eredménye lesz olvasható a kijelzőn. A szorzás jele a csillag (*), az osztásé a perjel (/), a hatványozásé a ^. Használható még a gyökjel (√) is. A kifejezés(ek) kiértékelése az ENTER lenyomására történik meg, a kihozott eredménnyel közvetlenül tovább is számolhatunk, ilyenkor ne használjuk a CL gombot, csak gépeljük tovább a kifejezést. A ← és → gombokkal visszakérhetjük a kifejezés-sort, és szabadon szerkeszthetjük azt.

A BASIC szokásos függvényei használhatók, úgymint trigonometrikus függvények (SIN, COS, TAN), ezek inverzei (ASN, ACS, ATN), logaritmikus függvények (LN, LOG), exponenciális függvény (EXP), decimális-hatvanas átváltás és fordítottja (DMS, DEG), valamint egészrész (INT), abszolútérték (ABS) és előjel-függvény (SGN). A függvények argumentumát nem szükséges zárójelbe tenni, csak ha a műveleti precedencia miatt az szükséges. Szögmértékegység váltásához a DEGREE (fokhoz), RADIAN (radiánhoz), ill. GRAD (újfokhoz, gonhoz) parancsot kell beadnunk.

A gép által biztosított 26 változóhoz az ábécé betűivel (A..Z), illetve tömbösítve, tulajdonképpen a betűk sorszámaival is hozzáférhetünk (az A változó megegyezik A(1)-gyel, B A(2)-vel stb.). Stringeket is tárolhatunk a változókban, a szokásos $ utótaggal jelölve, ezek ugyanúgy használhatók tömbként, mint a numerikus változók, és mivel ugyanazt a memóriarészt használják, az azonos nevű numerikus és string változókat nem használhatjuk egyszerre. Egy string-változóba maximum 7 karaktert tudunk tárolni. Az értékadáshoz nem szükséges kiírni a LET kulcsszót. A 26 alapváltozón felül továbbiakat is használhatunk, a programtár rovására, mégpedig 8 programlépés (bájt) felel meg egy változónak. Fontos, hogy a változók értékei nem törlődnek sem a programfuttatások között, sem pedig kikapcsoláskor.

A programsorok sorszámozandók (1 és 999 közötti számokkal), ezen felül idézőjelek közé zárt karakterekkel címkézhetők is, melyek DEF üzemmódban lehetővé teszik a gyors futtatást (pl. a DEF üzemmódban kiadott SHFT A billentyűsorozat a 100:"A"PRINT"SHARP" sorral kezdődő programot indítja el. Kettősponttal elválasztva egy sorba több utasítás is írható. A tárban lévő sorok egyrészt közvetlenül kijeleztethetők a LIST paranccsal (paramétereként sorszám megadható), másrészt egyenként lépegethetünk közöttük a ↓, ill. az ↑ gombok segítségével. Ilyenkor a szokott módon szerkeszthetők az egyes programsorok. A teljes sor törléséhez írjuk be a sorszámát, majd nyomjuk meg az ENTER billentyűt.

A könnyebb használat és gyorsabb programbevitel érdekében használhatunk rövidítéseket a BASIC kulcsszavak nagy részénél (pl. a PRINT P.-nek rövidíthető), illetve RESERVE üzemmódban megadhatunk gyorsbillentyűket, melyek hosszabb szövegrészeket hívnak be. Utóbbi esetben a SHFT és a RESERVABLE KEYS feliratú keretben lévő billentyűk valamelyikét lenyomva, az adott billentyűhöz rendelendő szöveget írhatjuk be, ENTER-rel lezárva. Ezután PRO és RUN üzemmódban a SHFT és az adott billentyű lenyomására a megadott szöveg kerül bevitelre.

A NEW parancs törli a programot, illetve RESERVE módban az összes definíciót.

A MEM parancs kijelzi a memória foglaltságát: a STEPS szó előtti szám a szabad programlépések számát (bájtban), a MEMORIES előtti a szabad változók számát jelenti. A két szám vagylagos viszonyban áll egymással, azaz vagy az adott számú programlépésnyi, vagy az adott számú változónyi tár szabad. Fontos, hogy a program minden egyes karaktere egy bájtot (programlépést) foglal el, minden sor végén egy sorvége-karakter van. A BASIC kulcsszavak mindegyike egyetlen bájtot foglal el.

RUN üzemmódban a program a RUN paranccsal indítható (sorszám is megadható paraméternek). Az éppen végrehajtás alatt lévő programsor kijeleztethető a ↑ gomb nyomva tartása mellett (PRINT, INPUT végrehajtásakor, illetve a program futásának megszakítása esetén). Utóbbi esetben a ↓ gombbal a következő programsor végrehajtása elindítható. Ugyanez a gomb hatásos belövési (DEBUG) üzemmódban, amit a DEBUG paranccsal kérhetünk: ilyenkor az egyes programsorok egyenként hajtódnak végre, mindegyik után megszakad a program végrehajtása. Paraméterezése megegyezik a RUN-éval.

A programokban a következő BASIC utasítások használhatók:

• INPUT: adatbekéréshez; vesszővel elválasztva felsorolhatók az egyes bekért változók nevei, ilyenkor futtatás esetén a bevitelt változónként ENTER-rel kell lezárni. Az alapértelmezett prompt egy kérdőjel, amit megváltoztathatunk, ha a bekérendő változónév előtt, attól vesszővel, vagy pontosvesszővel elválasztva, idézőjelben megadjuk a prompt szövegét (pl. INPUT "A=",A,"B=",B). Pontosvessző esetén a beíráskor a prompt szövege nem tűnik el a kijelzőről.
  Fontos, hogy ha nem adunk meg értéket, csak ENTER-t ütünk, a teljes programsort átugorja, és a következő sornál folytatja a végrehajtást!
• PRINT, PAUSE: konstansok és változók kijelzésére; vesszővel elválasztva maximum két szám jeleztethető ki (a 24 karakteres kijelző első, ill. második 12 pozíciójára), míg a pontosvessző esetén egymás mögötti kijelzést kérhetünk. Fontos, hogy kifejezés csak az első (vessző, ill. pontosvessző előtti) paraméter lehet, a továbbiak már nem. A PRINT a kijelzés után addig vár, amíg ENTER-t nem nyomunk, a PAUSE kb. 1 másodperc után automatikusan tovább folytatja a program végrehajtását.
• USING: a PRINT és a PAUSE utasítások által kijelzett számok formátumának megadására használatos. A formátumot stringként kell megadni, azaz idézőjelek között. Minden # karakter egy pozíciónak felel meg (az előjelnek is szükséges egy pozíciót megadunk), a . a tizedeselválasztó helyét adja meg, a ^ jel megadásával kérhetjük a normálalakos kijelzést. (Pl. USING "###.####" normál kijelzéssel két egész és négy tizedesre, az USING "####.##^" normálalakos kijelzéssel négy egész és két tizedesre kerekítve jeleníti meg a kijelzésre kerülő számokat.) Ha az USING kulccszót magában használjuk, a korábban megadott formátum érvénytelenné válik.
• PRINT USING, PAUSE USING: a két utasítás összevonható, ilyenkor az USING hatása csak az adott PRINT, vagy PAUSE utasításra korlátozódik. (Pl. PAUSE USING "###.##";A)
• GOTO, GOSUB: egy adott programsorra, vagy programcímkére ugorhatunk. Paraméterként nem csak konstanst, de változót, és kifejezést is megadhatunk: a numerikus változók és a kifejezések programsorra, a string-változók címkére vonatkoznak. (Pl. GOTO 30 a 30-as sorra, GOTO 2*A az A kétszeresének megfelelő sorszámú sorra, GOSUB A$ az A$-ben tárolt címkére adja a vezérlést).
• RETURN: az alprogram (szubrutin) végét jelöli, azaz a GOSUB-bal átadott vezérlést az alprogram (szubrutin) végén visszaadjuk a főprogramnak.
• IF: feltételvizsgálat; a szokásos összehasonlító operátorok használhatók (=, >, >=, <, <=, <>). Logikai igaznak veszi a 0-tól különböző értékeket. A THEN csak a GOTO helyett használható, a LET pedig mindenképpen kiírandó. (Pl. IF A=10 THEN 30 IF A<>B LET A=A-1).
• FOR, TO, STEP: ciklusszervezés; a megadott változó értékei rendre felveszik a megadott tartománybeli értékeket. Ha a növekmény 1, a STEP elhagyható. (Pl. FOR X=1 TO 3 1-től 3-ig növekszik egyesével, FOR Y=10 TO 0 STEP -2 10-től kettesével csökken 0-ig).
• NEXT: ciklusszervezés; a FOR után kezdődő ciklusmag lezárása, a FOR-nál megadott változó kötelezően megadandó. (Pl. NEXT X).
• STOP: megállítja a program futását, kijelzi az aktuális sor számát. A futás a CONT parancsra folytatódik.
• BEEP: megadott számú csipogást hallat. Ha nem adunk meg paramétert, egyet csippant. Kifejezés is megadható. (Pl. BEEP 2*A-1).
• CLEAR: törli az összes változó tartalmát.
• AREAD: speciális beolvasó utasítás, csak DEF módban hatásos, ha a címke után szerepel. A program indítása előtt beírt értéket tárolja el a megadott változóba. (Pl. "A":AREAD X a DEF üzemmódban beírt számot X-be tárolja el, ha a program indítása SHFT A-val történt).
• REM: megjegyzéseket fűzhetünk az egyes programsorokhoz.

A géphez csatlakoztatható kazettás interfész vezérlő utasításai a következők:

• CLOAD: a megadott nevű programot, illetve RESERVE módban a definíciókat betölti a kazettáról.
• CSAVE: a megadott nevű programot, illetve RESERVE módban a definíciókat kimenti a kazettára.
• CLOAD?: az előzőleg kimentett program helyes kimentését ellenőrzi.

A fenti parancsokat programban nem helyezhetjük el, csak kézi végrehajtáskor hatásosak.

• CHAIN: a megadott nevű programot betölti és végrehajtja. A gép memóriakapacitását túllépő programok futtatására alkalmazható. Második paraméterként induló sorszám, vagy címke is megadható. (Pl. CHAIN "PROG",100 a PROG nevű programot betölti és a 100-as sornál kezdi a futtatását).
• PRINT#: a megadott nevű fájlba menti az összes változó tartalmát. Második paraméterként kezdő változónév is megadható, ekkor csak az adott változótól kezdve ment. (Pl. PRINT#"ADAT",A(20) az ADAT nevű fájlba menti az A(20),A(21),... változók tartalmát).
• INPUT#: a PRINT#-tel kiírt adatokat tölti vissza, paraméterezése azonos a PRINT#-nél megadottal.

A csatlakoztatható nyomtatón lévő PRINT kapcsolóval tudjuk beállítani, hogy a gép a PRINT és PAUSE utasításokkal vezérelt kijelzéseket, valamint a programlistázást a kijelzőn jelenítse meg, vagy nyomtassa ki.