Casio FX-702P

---

A Sharp cég 1980-ban mutatta be Japánban a világ első zsebszámítógépét, a PC-1210-est, mely BASIC nyelven volt programozható, így könnyű kezelhetőségével igen nagy népszerűséget ért el. A CASIO is nekilátott saját változatának fejlesztéséhez, amely 1981-től volt kapható. A SHARP gépétől eltérően, nem a szokásos írógépbillentyűzettel szerelték fel, hanem a kisebb méretre fókuszálva ábécérendben kerültek fel a betűk. A gép által használt programozási nyelv BASIC-szerű volt, de minden utasítást, parancsot és függvényt igyekeztek hárombetűs kulcsszóval helyettesíteni. Hogy az ábécérendben lévő billentyűkkel könnyebben lehessen az egyes kulcsszavakat begépelni, a két funkcióbillentyűvel a gombok alá, ill. fölé írt kulcsszót könnyedén elő lehetett hívni. A gép kezelése emellett igencsak hasonlított a korábbi CASIO programozható számológépekéhez. A Sharp PC-1210-es sorozatával összehasonlítva, annyiban többet tudott, hogy a tudományos-statisztikai számológépeknél lévő minden funkciót megvalósították benne, így hiperbolikus függvényeket számíthatunk, koordináta-átszámítást végezhetünk, vagy akár lineáris regressziót is számolhatunk vele. A Casio későbbiekben feladva a kezdeti elveit, a következő zsebszámítógépeiket kisebb gombokkal bár, de QWERTY-rendszerű billentyűzettel készítették, programozási nyelvét pedig a szokványos BASIC-hez igazították.

A gép használata

A gép üzemmódjait a MODE és a megfelelő számbillentyű lenyomásával váltogathatjuk:
A programok futtatására, illetve kézi számítások végzésére a RUN mód használható, amit MODE 0 billentyűzéssel kérhetünk.
A programokat megírni és módosítani a WRT módban tudjuk, ez a MODE 1 lenyomásával érhető el.
A programok belövéséhez használható üzemmódot a MODE 2 gombsorozattal tudjuk bekapcsolni (TRACE ON), illetve a MODE 3 gombsorozattal tudjuk kikapcsolni.
Hasonló módon kezelhető az opcióként csatlakoztatható nyomtató is: a MODE 4 a nyomtatást bekapcsolja (PRT ON), a MODE 5 pedig kikapcsolja (PRT OFF).

A kijelzett programsor, vagy kifejezéssor a szokott módon szerkeszthető: a ← és a → a kurzort lépteti balra, ill. jobbra, a C használható backspace-ként, míg az AC törli a teljes sort. Az F1 HOME (←) a sor elejére viszi a kurzort.

RUN üzemmódban a közvetlen számításokhoz BASIC-szerű kifejezéseket használhatunk, ezeket vesszővel összekapcsolva egymás utáni kiszámítást is kérhetünk, amikoris csak az utolsó kifejezés eredménye lesz olvasható a kijelzőn. A szorzás jele a csillag (*), az osztásé a perjel (/), a hatványozásé a ↑. Használható még a gyökjel (√) is. A kifejezés(ek) kiértékelése az EXE lenyomására történik meg, a kihozott eredménnyel közvetlenül tovább is számolhatunk, ilyenkor ne használjuk az AC gombot, csak gépeljük tovább a kifejezést. Az ANS billentyűvel bármikor hozzáférhetünk az előző eredményhez. A ← és → gombokkal visszakérhetjük a kifejezés-sort, és szabadon szerkeszthetjük azt.

A BASIC szokásos függvényei használhatók, úgymint trigonometrikus függvények (SIN, COS, TAN), ezek inverzei (ASN, ACS, ATN), hiperbolikus függvények (HSN, HCS, HTN), ezek inverzei (AHS, AHC, AHT), logaritmikus függvények (LN, LOG), exponenciális függvény (EXP), négyzetgyök (SQR), valamint egészrész (INT), törtrész (FRAC), abszolútérték (ABS), előjel-függvény (SGN), valamint két paraméterrel használható a polár-derékszögű koordináta-átváltás (PRC) és ennek fordítottja (RPC). A hatvanas rendszerben megadott szögeket a DEG függvény konvertálja decimális rendszerbe, a DMS vissza. Fontos, hogy előbbi külön paraméterként kéri a fokokat, perceket és másodperceket, utóbbi pedig az eredményt a szokásos jelöléssel jelzi ki. A gép a RAN# hatására 0 és 1 közötti véletlenszámot generál. Az egyetlen paraméterrel rendelkező függvények paraméterét nem szükséges zárójelbe tenni, csak ha a műveleti precedencia miatt az szükséges. Szögmértékegység váltásához a MODE 4 (fokhoz), MODE 5 (radiánhoz), ill. MODE 6 (újfokhoz, gonhoz) billentyűsorozatot kell lenyomnunk.
A számítások eredményeinek megjelenítését a SET utasítással állíthatjuk be: a SET F után megadott számú tizedesjegyre kerekít, a kerekítést a SET 0 (lefelé), ill. a SET 5 (normál) beállítással szabályozhatjuk, a normálalakos kijelzés esetén megjelenő értékes számjegyek számát pedig a SET E után megadott számmal állíthatjuk be. Mindezen beállítások visszavonhatók a SET N utasítással.

A gép által biztosított 26 változóhoz az ábécé betűivel (A..Z) férhetünk hozzá. Stringeket is tárolhatunk a változókban, a szokásos $ utótaggal jelölve, ezek ugyanúgy használhatók tömbként, mint a numerikus változók, és mivel ugyanazt a memóriarészt használják, az azonos nevű numerikus és string változókat nem használhatjuk egyszerre. Egy string-változóba maximum 7 karaktert tudunk tárolni, de egy speciális string-változót is használhatunk, mely 30 karakteres kapacitású. Elérése egyetlen dollárjellel történik ($). Az értékadáshoz nem szükséges kiírni a LET kulcsszót.
A 26 alapváltozón felül továbbiakat is használhatunk, a programtár rovására, mégpedig 8 programlépés (bájt) felel meg egy változónak. Tízesével végezhetjük el a konverziót a DEFM utasítás segítségével. A megadott paraméternek megfelelő számú tízes csoport keletkezik, melyek változónevei az ábécé betűjéből, valamint a 0..9 számokból állnak: az első tíz az A0..A9, a második tíz a B0..B9 azonosítókkal használható. Pl. a DEFM 2 hatására 46 memória áll rendelkezésre, cserében az 1680 bájtnyi programtár mérete 1520-ra csökken le, amit a DEFM utasítás használata után megjelenő kijelzés is mutat: a VAR érték mögötti szám az elérhető változók számát, míg a PRG után álló szám a programtár méretét mutatja. Az így létrejött bővített változókat egy- illetve kétdimenziós tömbként is használhatjuk, ebben az esetben az index(ek)et zárójelben adjuk meg az A változónév után. Pl. az A(0) az A tömb első eleme, és megegyezik A0-val, az A(1) A1-gyel, az A(9) A9-cel, majd az A(10) B0-val, és így tovább. Kétdimenziós tömbnél (mátrixnál) az A(0,0) A0-val, az A(0,1) A1-gyel, A(0,9) A9-cel, A(1,0) B1-gyel egyezik meg, és így tovább. Kétváltozós tömbnél a második index legfeljebb 10 lehet. Fontos, hogy tömbök esetén mindig gondoskodjunk a megfelelő számú bővített változó előírásáról a DEFM utasítással.

A koordináta-átváltások eredményei az X, ill. Y változóba kerülnek.

A gép statisztikai számítások végzésére is használható. A statisztikai regiszterek a SAC (F1 SAC) utasítással törölhetők. Az adatokat a STAT billentyűvel kell lezárni. Kétváltozós statisztikai számításokhoz a két adatot vesszővel kell elválasztani. Az előfordulások száma is megadható, pontosvesszővel az adat után elválasztva. (Pl. a 2 , 3 ; 4 STAT a (2,3) adatsort 4-szer adja be. Téves adat az F1 DEL billentyűsorozattal törölhető.
Az egyes eredmények ugyanúgy kulcsszavakkal hívhatók le, mint a hagyományos függvények, így az adatsorok száma (n) a CNT, az x változók átlaga az MX, összege az SX, négyzetösszege az SX2, szórása az SDX (n-1 adatsorra), ill. SDXN (n adatsorra), az y változóké rendre az MX, SY, SY2, SDY, SDYN kulcsszavakkal érhető el. Az x és y szorzatösszege ugyanígy az SXY, lineáris regresszió-számításnál a regressziós egyenes meredeksége az LRA, a metszéspont pedig az LRB, a korrelációs együttható a COR kulcsszóval kérdezhető le. Paraméterként megadott x, ill. y értékekkel az EOY az y, míg az EOX az x várható értékeit számítja ki.

Program írásához, illetve szerkesztéséhez át kell váltanunk WRT üzemmódba (MODE 1), majd ki kell választanunk a 10 lehetséges programhely valamelyikét (F1 P0 .. F1 P9). Tulajdonképpen ezek helyettesítik a Sharp gépeknél szokásos címkéket.
A kijelzőn a READY után az aktuálisan kiválasztott programhely azonosítója látható, az utána lévő listában a számok a szabad programhelyeket jelentik, a helyettük látható aláhúzás a foglaltságot, míg a csillag a jelszóvédettséget jelenti.
Ezután kezdhetünk neki a programsorok megírásának. A legfeljebb 62 karakter hosszúságú programsorok sorszámozandók (1 és 9999 közötti számokkal). A kijelző jobb oldalán folyamatosan látható, hogy hány bájtnyi szabad hely van még a programtárban.
Kettősponttal elválasztva egy sorba több utasítás is írható. A kiválasztott programhelyen lévő program sorai közvetlenül kijeleztethetők a LIST paranccsal (paramétereként sorszám megadható), az EXE billentyű lenyomására a kijelzés a következő sorra lép. Az így kijelzett sorok a szokott módon szerkeszthetők. A teljes sort úgy törölhetjük, ha beírjuk a sorszámát, majd lenyomjuk az EXE billentyűt. másrészt egyenként lépegethetünk közöttük a ↓, ill. az ↑ gombok segítségével.

A CLR parancs törli az aktuális programhelyen lévő programot, a CLR ALL pedig a teljes programtárat.

A beírt programokat jelszóval is védhetjük, mely megadása nélkül nem tudjuk a programokat LIST-tel kilistázni, illetve módosítani sem. A jelszó ismerete nélkül csak a programok futtatására, illetve a teljes programtár törlésére van mód. Az aktuális programhely jelszóvédettségének beállításához, illetve annak visszavonásához a PASS parancsot használhatjuk, amely után idézőjelek között adhatunk meg legfeljebb 8 karakteres jelszót. A védett programok listázására is van mód, ilyenkor LIST után ugyanígy meg kell adni a jelszót.

Fontos, hogy a program minden egyes karaktere egy bájtot (programlépést) foglal el, minden sor végén egy sorvége-karakter van. A BASIC kulcsszavak mindegyike egyetlen bájtot foglal el.

RUN üzemmódban a program az adott programhelynek megfelelő billentyűvel (F1 P0 .. F1 P9) indítható. A szokásos RUN parancs is használható (sorszám is megadható paraméternek), ilyenkor az aktuálisan kiválasztott programhelyen lévő program indítható el vele. A futás bármikor megszakítható a STOP gombbal. Ebben az esetben a programfuttatás a CONT billentyűvel folytatható.
Programbelövési üzemmódban (TRACE) az egyes programsorok egyenként hajtódnak végre, az aktuális sor száma mindig látható a kijelzőn. Az adott sor megjelenítése a STOP, futtatása a CONT billentyűvel történik.
A LIST parancs RUN üzemmódban is használható, ilyenkor automatikusan listázza az egyes programsorokat úgy, hogy minden sor kb. 2 másodpercig látható, mielőtt a következő megjelenne.
A LIST V hasonló módon a változókat listázza, a LIST ALL pedig az összes programot és változót megjeleníti.

A programokban a következő BASIC utasítások használhatók:

• INP: adatbekéréshez; vesszővel elválasztva felsorolhatók az egyes bekért változók nevei, ilyenkor futtatás esetén a bevitelt változónként EXE-vel kell lezárni. Az alapértelmezett prompt egy kérdőjel, amit megváltoztathatunk, ha a bekérendő változónév előtt, attól vesszővel elválasztva, idézőjelben megadjuk a prompt szövegét (pl. INP "A=",A,"B=",B). Fontos, hogy ha nem adunk meg értéket, csak EXE-t ütünk, a program futása megáll, amit a CONT gombbal folytathatunk.
• PRT: konstansok és változók kijelzésére; vesszővel elválasztva egyszerre egy jeleztethető ki, míg pontosvessző esetén egymás mögötti kijelzést kérhetünk. A kijelzett értékek után a gép alapértelmezés szerint a CONT billentyű lenyomásáig vár, utána következik a vesszővel elválasztott többi érték kijelzése, ill. a programfutás folytatása.
• CSR: PRT-vel együtt használva, az adott számú pozíciónál kezdve jeleníti meg a kért kijelzést. Az első karakterpozíció száma 0. (Pl. PRT CSR 10;"CASIO" a 11. karakterpozíciótól kezdve írja ki a CASIO szöveget).
• számkijelzési formátumot a PRT-vel együtt használva, az adott formátum szerint jeleníti meg az utána megadott számot. Minden # karakter egy pozíciónak felel meg (egész résznél a felesleges nullák helyett szóköz jelenik meg, tizedesek esetében pedig nullák), a . a tizedeselválasztó helyét adja meg, a ↑ jel megadásával kérhetjük a normálalakos kijelzést (ebben az esetben az E betű számára egy további # írandó). (Pl. PRT ###.####;12.4 normál kijelzéssel három egész és négy tizedesre (12.4000), a PRT ####.##↑12.453 normálalakos kijelzéssel négy egész és két tizedesre kerekítve (1.24E 01) jeleníti meg a kijelzésre kerülő számokat.
• WAIT: a PRINT és a DMS utasítások kijelzési idejét lehet beállítani, egy egység kb. 0,05 másodpercnek felel meg. (Pl. a WAIT 100 hatására a PRINT utasítás kb. 5 másodpercig jelzi ki a kért adatot, majd a program futása automatikusan folytatódik. Ha nem adunk meg értéket, vagy az érték 1000-nél nagyobb, az alapértelmezett működés áll vissza, azaz kijelzésnél megvárja a CONT billentyű lenyomását.
• KEY: az adott pillanatban lenyomott billentyűnek megfelelő karaktert adja vissza. Ha nem nyomtunk éppen le semmit, üres stringet ad vissza.
• MODE: a MODE billentyűnek megfelelő utasítás, a paramétereként megadott számnak megfelelő üzemmódot állítja be. (Pl. a MODE 5 radián üzemmódba kapcsol.)
• GOTO, GSB: egy adott programsorra, vagy egy # karakter és a programhely számának megadásával az adott programhely elejére ugorhatunk. Paraméterként nem csak konstanst, de változót, és kifejezést is megadhatunk. (Pl. GOTO 30 a 30-as sorra, GOTO #2*A az A kétszeresének megfelelő számú programhelyre, GSB #2 a P2 programhelyre adja a vezérlést).
• RET: az alprogram (szubrutin) végét jelöli, azaz a GSB-vel átadott vezérlést az alprogram (szubrutin) végén visszaadjuk a főprogramnak.
• IF: feltételvizsgálat; a szokásos összehasonlító operátorok használhatók, de mindegyiküket egyetlen karakterként kell megadni (=, >, >e;, <, <e;, ≠). A THEN csak a GOTO helyett használható, egyébként pontosvessző következik. (Pl. IF A=10 THEN 30, IF A≠B;A=A-1).
• FOR, TO, STEP: ciklusszervezés; a megadott változó értékei rendre felveszik a megadott tartománybeli értékeket. Ha a növekmény 1, a STEP elhagyható. (Pl. FOR X=1 TO 3: 1-től 3-ig növekszik egyesével, FOR Y=10 TO 0 STEP -2: 10-től kettesével csökken 0-ig).
• NEXT: ciklusszervezés; a FOR után kezdődő ciklusmag lezárása, a FOR-nál megadott változó megadandó. (Pl. NEXT X).
• STOP: megállítja a program futását. A futás a CONT billentyűvel folytatható.
• VAC: törli az összes változó tartalmát.
• SAC: törli a statisztikai regiszterek tartalmát.

A karakteres változókkal kapcsolatban két függvény használható:

• LEN: a zárójelben megadott változóban tárolt string hosszát adja vissza.
• MID: a $ speciális string zárójelben megadott sorszámú karakterétől a második paraméterben megadott számú karaktert adja vissza. Ha nem adunk meg második paramétert, az utolsó karakterig adja vissza a karaktereket. (Pl. a $="CASIO FX-702P":PRINT MID(7,2) az "FX" stringet jeleníti meg.)

A géphez csatlakoztatható kazettás interfész (FA-2) vezérlő utasításai a következők:

• LOAD: kazettáról a megadott programhelyre tölti be a megadott nevű programot. (Pl. LOAD #1 "PROG" a P1--es programhelyre tölti be a PROG néven kimentett programot). Ha nem adunk meg paramétert, az aktuális programhelyre történik a betöltés. Programban használva a betöltött programrész automatikusan elindul (automatikus GOTO a betöltött program első sorára).
• LOAD ALL: a SAVE ALL használatával kimentett, megadott nevű fájlból betölti a programokat és az adatokat.
• SAVE: a megadott programhelyen lévő programot a megadott névvel kimenti a kazettára. (Pl. SAVE #5 "PROG" a P5-ös programot PROG néven menti kazettára). Ha nem adunk meg paramétert, az aktuális programhelyen lévő programot menti ki. A SAVE programban nem használható.
• SAVE ALL: a megadott nevű fájlba kimenti a teljes programtárat és az összes változó tartalmát. A fájlnév elhagyható.
• VER: az előzőleg kimentett programok és adatok helyes kimentését ellenőrzi.
• PUT: adatok mentése kazettára; a megadott nevű fájlba menti a megadott változók tartalmát. A kimentésre kerülő változók tartományként adhatók meg, az alábbi sorrendben: $, A, B .. Z, A0, A1 .. T9. (Pl. a PUT "ADAT" B,G a B, C, D, E, F és G változókat menti ki.)
• GET: adatok betöltése kazettáról; a PUT-tal azonos módon használandó.

A géphez csatlakoztatható nyomtató (FP-10) bekapcsolása PRT ON (MODE 7) üzemmódban történik. Ilyenkor a PRT, DMS által kijelzett értékek, valamint a LIST által kijelzésre kerülő program-, illetve változólisták kinyomtatódnak.