Virtuális számológép-múzeum
Menü
C/CE
Számológépek
Logarlécek
Egyéb
Gyártók
Lexikon
Switch to English

A Híradástechnika Szövetkezet számológépei

5. rész: a TI-57 család (PTK-1050, TI-57 LCD és TI-57-II)

Története A PTK-1072-es és PTK-1072-1-es programozható számológépek után a Híradástechnika Szövetkezet egy korszerűbb típust keresett a külföldi piacon. Az amerikai Texas Instruments cég 1977-ben bemutatott tudományos-műszaki számológép-családjának mindhárom tagját forgalomba hozták. Elsőnek a sorozat legkisebb tagját, a TI-55-öst (pontosabban az Olaszországban gyártott európai megfelelőjét, az TI-51-III-ast) választották ki, és PTK-1030 típusjelzéssel került forgalomba. A számológép igencsak korlátozott programozási képességei (legfeljebb 32 lépés, és mindenféle elágaztatási, ugrási lehetőség hiánya) a korábbiakhoz képest visszalépést jelentett. Minimális darabszámban készült, igen hamar váltotta a típust a használhatóságát tekintve sokkal jobb lehetőségekkel rendelkező, „középkategóriás” modell, a PTK-1050-es, azaz a Texas Instruments Programmable 57-es. A harmadik, legtöbbet tudó változatot, a TI-59-est is átvették PTK-1096 típusszámmal, és a hozzá készült nyomtatóegységgel együtt gyártották egészen 1985-ig.

Olasz eredetű PTK-1050-es és TI-57 LCD. Alig 5 év különbség van közöttük.

Érdekesség: nemcsak a magyar Híradástechnika Szövetkezet „gyártott” átcímkézett TI-57-est, hanem az amerikai Radio Shack cég is, EC-4000 típusszámmal.

A PTK-1050-es típus

A számológép a korábbi 1072-es és 1030-as típusokkal ellentétben, kevesebb beépített funkcióval rendelkezett, azonban programozhatóságában felülmúlta elődjét. Bár csak 50 lépésig volt programozható, azonban a kombinált kódoknak megfelelően ez az 50 lépés sokkal hosszabb programok megírására volt alkalmas, mint a régebbi PTK-1072-es sorozat 72 lépése – a korábbi változatokban a két vagy három billentyű lenyomásával végzett utasítás 2, illetve 3 lépésnyi helyet, míg ennél a típusnál minden összefüggő gombsorozat (azaz egy funkció) egyetlen lépésnyi helyet foglal le a tárban. Összehasonlításul a három géptípus tulajdonságairól álljon itt egy táblázat:
 PTK-1072
PTK-1072-1
PTK-1030PTK-1050TI-57 LCD
TI-57-II
Műveleti precedencianincsvanvanvan
Zárójelezhetőség4 szint9 szint9 szint15 szint
Lebegőpontos kijelzésnincsvanvanvan
Mértékegység-átváltásokvanvannincsnincs
Hiperbolikus függvényekvanvannincsnincs
Egyváltozós statisztikavanvanvannincs
Kétváltozós statisztika (lineáris regresszió)vanvannincsnincs
Memóriaregiszterek száma10max. 10*8max. 7**
Programlépések száma72max. 32*50max. 48**
Összevont billentyűkódoknincsvanvanvan
Feltételes elágazásvannincsvanvan
- változatainak száma1-55
Feltétlen ugrás (GOTO)vannincsvanvan
Programszerkesztés: beszúrás, törlésnincsnincsvannincs
* A PTK-1030-as típus 32 programlépés tárolására csak akkor alkalmas, ha a 10-ből csupán 8 memória-regisztert használunk.
* A TI-57 LCD és TI-57-II típusok partícionálástól függően 0-48 programlépést és 0-7 memóriaregisztert tudnak kezelni.
Első példányai 1980-ban kerültek a piacra és 1984-ig gyártották. 42 oldalas használati utasítással, műbőr hordtáskával, és E-05A típusú hálózati adapterrel szállították. Az első darabok amerikai gyártású TI-57-esek voltak, a későbbiek pedig már olasz gépek, ráadásul ebből is kétféle. Könnyű megkülönböztetni őket: az amerikai gépek (és a későbbi változatú olaszok) piros kijelzőburája matt, míg az olasz gépeké fényes, és rögtön a kijelző alatt ketté van osztva. A korai és az utolsó szériáknál az eredeti Texas Instruments domború feliratot lecsiszolták, erre került egy „HIRADÁSTECHNIKA” fémcímke. A billentyűk fölé, az eredeti TI-57 Programmable feliratra, egy, az aranyszínű kerethez hasonló színben, egy csíkot fújtak, amelynek bal oldalán olvasható a PTK-1050 típusjelzés.

A magyar és az eredeti változat egymás mellett. Ezen a HT PTK-1050-esen az előző tulajdonos lemosta a HT jelzést, mely a "TI Programmable 57" feliratot fedte.

Az olasz gépeken csak az utóbbi módosítás látható, ugyanis azokon eredetileg is egy fémcímként volt olvasható a gyártó neve, amit könnyűszerrel eltávolíthattak, avagy fel sem ragasztották soha. A hátoldalon lecsiszolták az eredeti gyári adatokat, és erre egy papírcímke került felragasztásra. A nyolcvanas években divat volt ezekről a számológépekről letisztítani a magyar feliratokat, és így a tulajdonosuk már „eredeti” Texas Instruments géppel büszkélkedhetett.

A típus igen népszerű volt, köszönhetően elérhető árának, valamint annak, hogy az Országos Tanszerbizottság elfogadta a hivatalos iskolai taneszköznek, így sok iskolában ez jelentette a számítástechnika oktatásának egyetlen elérhető módját, rengetegen ezen tanultak meg „programozni”.

A gépek a Texas TMC1501NL jelű kalkulátor-IC-je köré épültek. Megjelenésekor technológiai szempontból újszerű volt, hogy egy programozható tudományos számológép mindössze egyetlen integrált áramkört, a kijelzőt és három diszkrét elemet tartalmazott. Megjegyezve, hogy korábban és egyébként később is újra a több IC-ből felépített gépek voltak uralkodók. A PTK-1050-es 50 lépéses programtárral rendelkezett, és teljesen összevont gombnyomás-tárolásának köszönhetően, ez valóban 50 utasítást tartalmazhatott: pl. az INV SUM 3 (a 3-as memóriaregiszterből való kivonás) ennél a gépnél már nem 3 gombnyomásként, hanem egyetlen programlépésként került tárolásra.

A gép, elődjéhez (a PTK-1030-as típushoz) hasonlóan, az AOS műveleti rendszer szerint működött. Ez az amerikai Texas Instruments cég fejlesztése, és lényege, hogy az algebrában előírt műveleti hierarchiát mindenképpen betartja a számítások elvégzésénél. Példaként a 3 + 2 × 42 = kifejezés itt a helyes, 35 eredményt adja, míg egy hagyományos, algebrai logikájú gépnél mindig az utolsó eredménnyel dolgozik a gép tovább, így ((3 + 2) × 4)2 = 400 eredményt adva. A PTK-1050-es 3 belső regiszterrel (X, Y, Z) rendelkezett, ez az AOS rendszerben két nyitott műveletnek felel meg (pl. a 3 + 6 × 5 = 33 kifejezés kiértékeléséhez elegendő), azonban ha szükséges volt, a gép az 5. és a 6. memóriaregisztereket is felhasználta az összetettebb kifejezések kiszámításánál – ilyenkor ezen memóriák korábbi tartalma elveszett. Statisztikai számításoknál, a 6. memóriaregiszter kivételével az összes többi memóriát felhasználta a gép, így ilyen alkalmazásoknál csupán egyetlen memóriaregiszterrel rendelkezhettünk szabadon. Ezen sajátosságok főleg a programkészítésnél okozhattak némi fejtörést, de talán ma már úgy is fogalmazhatunk, hogy ez volt a PTK-1050-es gép programozásának szépsége.

Amerikai eredetű PTK-1050-es belseje: az IC-t Szingapúrban gyártották, az olasz változatokban a chip is olasz volt. Az alsó részen a fekete fóliával fedett Klixon billentyűzet-áramkör látható.

A kijelzést biztosító, szintén Texas Instruments gyártmányú, 12 digites LED-kijelző 8 jegyes mantissza, és 2 jegyes karakterisztika, valamint ezek előjeleinek kijelzésére volt alkalmas. A kijelzési formátumot magunk is előírhatjuk, ilyenkor mind lebegőpontos, mind normálalakos kijelzési módban 0-7 közötti rögzített számú tizedesjegy megjelenítését kérhetjük (2nd Fix billentyűkkel). A Texas Instruments gépek sajátossága, hogy amint egy számot normál alakban adunk be a gépbe, onnantól kezdve, a kijelzési mód törléséig (INV EE), mindvégig normálalakos kijelzéssel dolgozik. A számológép belső regiszterei és memóriái a kijelzési módtól függetlenül, 11 jegynyi mantissza és 2 jegynyi karakterisztika előjeles tárolására alkalmasak.

Az 1984-től forgalomban lévő TI-57 LCD típus már sokkal korszerűbb kivitel volt: a korábban megszokott, nagy energiafogyasztású LED kijelzők helyett, folyadékkristályos kijelzőt kapott – ezáltal már két LR44 típusú gombelemmel, egyhuzamban akár 750 órán keresztül is működtethető volt. A billentyűzetét áttervezték – bizonyos funkciókat közvetlenül elérhetővé tettek, másokat használatának megfelelően csoportosítottak – és ezeket a csoportokat az előlapon különböző színekkel jelölték. Ráadásul nemfelejtő memóriájának köszönhetően, nem kellett a használt programot minden bekapcsoláskor újra beírni. Előnyei mellett voltak bizonyos visszafejlesztésnek tűnő hátrányai is: a korábbi 50 lépéssel és 8 memóriaregiszterrel szemben, ez a típus az ún. partícionálásnak megfelelően, legfeljebb 48 lépést és 0 memóriaregisztert, vagy legfeljebb 7 memóriaregisztert és 0 programlépést tudott kezelni. A PTK-1050-es t (ún. teszt) regisztere a memória 7. számú (nyolcadik) regiszterét használta, ez a regiszter partícionálástól függetlenül a rendelkezésünkre áll, azonban ebbe csak a x-t gomb használatával tudunk adatot tárolni. Beépített egyváltozós statisztikai számításokkal (átlag és szórásszámítás) nem rendelkezett, elődjétől eltérően – ilyen alkalmazás esetén programot kellett rá írni. Processzora a Texas TP0456N2L (vagy az ezzel ekvivalens CD4572BN2L) és a CD4555BNL típus volt – a két IC mester-szolga architektúra alapján működött – előbbi biztosította a billentyűk figyelését, a kijelzővezérlést, és az alapvető műveleteket, míg utóbbi a memóriát és a programozhatóságot. A CD4555 áramkör megtalálható még a Texas TI-54 és a TI-55-II típusokban is.

Az utolsó PTK-1050 utód az 1985-ben megjelent TI-57-II volt, melyet a Texas Instruments a TI-57 LCD típus billentyűzetének gyártási hibái (ami miatt a legtöbb TI-57 LCD mára már szinte használhatatlan) miatt is kénytelen volt mihamarabb piacra dobni. Használatát tekintve a két típus azonos volt. (A HT TI-57-II típussal való kiegészítésért köszönet dr. Piros Attilának).

Programozás

Mindhárom géptípus (PTK-1050, TI-57 LCD és TI-57-II) azonos programozási tudással rendelkezik – eltérés csak a tárolható programlépések számában, és az egyes utasítások (gombnyomás-sorozatok) kódszámaiban van, az eltérő billentyű-elhelyezés miatt (pl. a szinusz gomb kódja PTK-1050 esetén 28, TI-57 LCD esetén 42).

A programot LRN (learn = tanulás) üzemmódban lehet beírni. PTK-1050 esetén a kijelzés bal oldalán lévő két számjegye a programlépés számát, jobb oldali kettő, négy, esetenként hat számjegye pedig az aktuális programlépés utasításkódját vagy –kódjait mutatja. Beíráskor nem látjuk a lenyomott gombok kódjait, mivel annak befejezésekor automatikusan a következő (általában üres) utasításra lépünk. A TI-57 LCD és a TI-57-II, a könnyebb ellenőrizhetőség végett, mindig az aktuális, vagy éppen beírt programlépést és annak kódját vagy kódjait mutatják.

A programot végrehajtani az LRN módból való kilépés után, az R/S (run/stop = futtatás/megállítás) gomb lenyomásával lehet. A program futása az R/S gombbal beadott stop utasításra, vagy az R/S gomb kézzel történő megnyomására szakad meg. Lehetőség van a kijelzett eredmény egy másodpercig való kijelzésére is, a program futása közben – ez a Pause utasítással lehetséges.

A lenyomott gombsorozatok kombinált kód formájában tárolódnak: az összetartozó gombsorozatok mindig egyetlen programlépést foglalnak el. Az egyes kódok felépítése egyszerű:

  • a számjegyek értéküknek megfelelő kódot kapnak (pl. a 3-as számjegy a 03-as kódot),
  • a többi gomb kódjának első számjegye a gomb sorának számát, második számjegye a gomb oszlopának számát jelenti – ha másodlagos (2nd után lenyomott) funkcióról van szó, akkor ez a szám 5-tel nagyobb (pl. PTK-1050 esetében az EE gomb a 4. sorban a 2. gomb, kódja 42 lesz. 2nd P-R másodlagos funkció, a 2. oszlop 2. gombja, kódja 27 lesz).
  • az INV gomb lenyomására a kódszám negatív lesz (pl. PTK-1050 esetében a szinusz (2nd sin) kódja 28, arkusz szinusz (INV 2nd sin) -28 lesz.
  • paraméteres funkciók (memóriával végzett műveletek) paramétereként megadott memóriaregiszter sorszáma a funkció kódja után tárolódik (pl. PTK-1050 esetén a 7-es memóriaregiszterhez való hozzáadás (SUM 7) kódja 34 07 lesz).
Az alap programozhatóság mellett feltétel nélküli és feltételes ugrások (elágazások), valamint szubrutinok (alprogramok) készítésére is van mód.
  • Feltétel nélküli ugrást a GTO n billentyűvel lehet előidézni, ekkor a gép a megadott cimkére ugrik – amely cimkét bárhol a programban a 2nd Lbl (PTK-1050), ill. LBL (TI-57 LCD/TI-57-II) funkcióval hozhatunk létre.
  • A feltételes elágazásoknál a számológép a t regiszter és az x regiszter (kijelzett érték) között elvégzett összehasonlítás eredményének megfelelően vagy a rákövetkező, vagy az azután következő utasítást hajtja végre. A feltétel lehet: x egyenlő t-vel (2nd x=t), x nem egyenlő t-vel (2nd INV x=t), x nagyobb vagy egyenlő mint t (2nd x>=t), illetve x kisebb mint t (2nd INV x>=t).
  • Egy kombinált ugróutasítás ciklusszervezéshez is alkalmazható: a Dsz (Decrement and skip on zero, azaz csökkentés és nullánál átugrás) utasítás a 0. memóriaregiszter tartalmát (abszolút értékben) eggyel csökkenti, majd amikor ez 0 lesz, a rákövetkező utasítást (rendszerint ugrást) nem hajtja végre. Például a faktoriálist kiszámító program (bár a TI-57 LCD/TI-57-II gépben már van n! gomb is):
    GombnyomásKód (PTK-1050)Kód (TI-57 LCD/TI-57-II)Jelentés
    STO 032 0061.000-s memóriába (M0) tároljuk a számot
    101011-gyel szorzunk először
    2nd Lbl 1, ill. LBL 186 0123.011-es címke
    ×5565-
    RCL 033 0071.00M0-val szorzunk
    =8595Eredmény
    Dsz5629M0 csökkentése, amíg 0 lesz
    GTO 151 0122.01Ha még nem 0, vissza az 1-es címkére
    R/S8113Ha 0, megállítás
  • Alprogramok szervezésére is van mód: az SBR n utasítás hatására az n címkére ugrik a vezérlés, majd amint elér egy INV SBR utasításhoz, visszatér az SBR n utasítás utáni lépéshez, és folytatja a végrehajtást. Ez egy eljárás több helyen történő végrehajtására ad módot úgy, hogy a visszatérő számítást csak egyszer kell megírni, illetve nem kell tudni a visszatérés pontos helyét.
További olvasnivalók A Híradástechnika Szövetkezet számológépei (áttekintés)
6. rész: A legtöbbet tudó típus, a PTK-1096

Képek a számológép-album oldalain találhatók:
PTK-1050 album
TI-57 LCD album

Design & HTML: Modulit Bt.
(C) www.arithmomuseum.com 2004-2017.