A zsebszámológépek legnagyobb része 8 számjegyes kapacitású, mellyel a mindennapi életben előforduló számításokat kiválóan el lehet végezni. Ez a 8 számjegy jóval az első elektronikus számológépek megjelenése után alakult ki, amikor ez az új eszköz kezdett tömegcikké válni. Az első elektronikus számológépek — már csak áruk miatt is — vállalatok, tervezőirodák segédeszközei voltak, és így az itt működő 10-15 számjegyes kapacitású mechanikus számológépeket váltották fel, ezért ezek is ugyanennyi számjegyet voltak képesek megjeleníteni. Az 1970-es évek elejétől, hihetetlen mértékű miniatürizáció eredményeképpen, miután a gépek lelkét jelentő áramköri kártyákon már csak pár chip foglalt helyet, igyekeztek a csökkenő méretekhez igazítani a kijelző kapacitását is. Így alakultak ki az első 8 számjegyes kapacitású számológépek.

A gépek ára még mindig igen magas volt, de az szinte minden gyártó számára világos volt, hogy ha sikerülne olyan árszintet elérni, mely lehetővé tenné a számológépek igazi tömegcikké válását, a nagy mennyiségek miatt igen szép profitot lehetne elérni.

A gyártási költségek csökkentését nem utolsósorban a kijelző méretének csökkentésével lehetett elérni, főképp, ha azt vesszük, hogy a korszak számológépeiben minden számjegy külön-külön kijelzőcsövet igényelt, de az USA-szerte gyártott LED-kijelzők számjegyszámának csökkentése következtében beállt költségmegtakarítás sem volt elhanyagolható.

A nagy megbízhatóságú, közkedvelt Reed-relés billentyűzetek semmilyen szempontból nem feleltek meg a céloknak, egyrészt nagy méretük, másrészt bonyolult, kézi forrasztást igénylő szerelésük kapcsán. A konstruktőrök igyekeztek így minél egyszerűbb felépítésű billentyűzeteket megalkotni. Készült klasszikus értelemben vett billentyűzet nélküli gép is, melynél az érintkezőket egy tollra emlékeztető eszközzel megérintve lehetett a számjegyeket beírni és a műveleteket elvégezni.

Minél egyszerűbb felépítésű egy áramkör, annál egyszerűbb és gyorsabb a tervezése, valamint a gyártása is. Így a számításokat végző „programok” lehető legegyszerűbb változatait alkották meg a tervezők ezekhez a „háztartási” számológépekhez.

Ha a gépek elemmel üzemeltethetők, akkor nincs szükség beépített transzformátorra sem, mely innentől kezdve könnyebb készülékeket eredményezett. Az esetleges hálózati üzemhez a legtöbben készítettek külön megvásárolható hálózati adaptereket is, hogy huzamosabb használat esetén ne kelljen állandóan elemeket cserélgetni.

A fentebb felsorolt elvek alapján megalkotott számológépek kijelzőin 3—6 számjegy fért el, belső kapacitásuk 6—12 számjegy volt, kezdetben aritmetikai, 1974-től már algebrai logikával számoltak, és az idő előrehaladtával egyre több plusz funkciót is beépítettek, így százalékot számoltak, gyököt vontak, vagy épp memóriaregiszterrel is rendelkeztek. Mivel bevált működési elvük nem volt, a legtöbbjük működése, használata különböző, némelyikük kifejezetten furcsán viselkedik. Ebben a cikkben csak a hatszámjegyes kijelzőkkel épült gépeket vesszük sorra, ugyanis így ezek — mintegy hardverteszt — könnyedén összehasonlíthatók egymással. A hat számjegynél is kisebb kapacitású — mindössze néhány változatban készült — gépekre később visszatérünk.

Alapvetően a hatdigites típusoknak kétféle változata van. Közös jellemzőjük, hogy hat számjegy megjelenítésére alkalmas kijelzőjük van. Az első típus valóban csak hat számjegyre pontosan képes műveleteket végezni — esetleg a szorzást elvégzik 12 jegyre is, de ezt az eredményt csak megnézni lehet, számolni vele már nem —, a második típus viszont úgy működik, mint egy szokványos 12 digites számológép, annyi különbséggel, hogy kijelzőjén egyszerre csak 6 számjegy fér el. Így a gép vagy az első, vagy a második hat számjegynyi „ablakot” tudja megjeleníteni.

Vegyük sorra a hatszámjegyes típusokat, kialakulásuk sorrendjében:

A japán Casio olcsó, mindenki számára elérhető zsebszámológépet készít

1972-ben a számológépek gyártásában nagy tapasztalatokkal rendelkező Casio vállalatnál nekiálltak egy minden addiginál olcsóbb és kisebb számológép tervezésének. Először négy számjegy kapacitást is elegendőnek véltek, a tizedestörtek kezelését is elvetették, így ez a gép alkalmas lett volna a bowling-játékok pontszámítási feladatainak elvégzésére, mint ahogy azt a vállalat ifjú alkalmazottai ilyen játék közben megálmodták. Később ezt hat számjegyre módosították. A Casio Mini 1972. augusztusában jelent meg, és valóban alacsony ára — 12 800 jen —, valamint az országos hirdetések és TV-reklám hatására hihetetlen sikeres lett, előbb Japánban, majd ahogy az export is megindult, az egész világon. Megjelenése idején a konkurens cégek zsebszámológépei 30 ezer és 40 ezer jen közötti árszinten mozogtak. A fenti hiányosságán — tizedestört-kezelés nélkülözése — túl legnagyobb hibája az alkalmazott billentyűzet rendkívül pergése (prellezése). Az áramkör egyszerűsítésével együtt, a billentyűzetet egyetlen lemezből hajlított spirálisan kivágott rugós érintkezőkkel valósították meg, mely kifejezetten érzékeny volt a gombnyomás erejére, gyorsaságára és esetleges egyenetlenségeire. Lassú, esetleg remegő kézzel való lenyomásakor pl. egy 5-ös számjegy helyett akár 5-6 darab is megjelenhetett a kijelzőn. A későbbi típusoknál ezt a hibát többé-kevésbé kijavították, de az eredeti Mini típusból nemigen találunk olyat, ami megbízhatóan működne — ebben természetesen az eltelt idő is közrejátszik.

A Mininek készült jónéhány OEM változata is: az amerikai és európai piacokra az ott már jól csengő Unisonic és Sperry-Remington márkanevek alatt törtek be. Az OEM változatok közös jellemzője, hogy az eredeti fekvő kialakítás helyett a szokásos, álló formában készültek.

A Sharp is beszáll a versenybe

A Casio Mini konkurenciaharcot indított meg a legnagyobb riválissal, a Sharp-pal is, aki egyébként ebben az időben már sorozatban gyártott zsebszámológépet amerikai alkatrészek felhasználásával. A japán chippel és kijelzővel épült, a Mininél is olcsóbb EL-120-as típust itt nem említjük — 3 számjegyes kijelzőjével, négy részletben volt képes kijelezni a 12 számjegyes számokat —, de ennek utódja, az 1974-ben megjelent fekvő kialakítású EL-121 és a normál formátumú EL-122 már hatszámjegyes kijelzővel rendelkeztek. Ezek tulajdonképpen teljes értékű 12 számjegyes gépek voltak, és a gép használója mondhatta meg, hogy az első vagy a második hat számjegyet szeretné látni a kijelzőjén. Ára Japánban 10900 jen volt.

Ilyen megoldással a nagyobb japán gyártók mindegyike előállított olcsó számológépeket, ezek — a felhasznált chipek függvényében — más-más jellemzőkkel bírnak. A többségük ugyanúgy 12 800 jenbe került, mint a Mini.

A Busicom hatdigites típusa méltó ellenfele a Mininek

Alig egy hónappal a Mini után, az első ilyen típus az NCM Busicom 60-DA modellje volt, mely a cég korábbi — a világon első — zsebszámológépének kifejezetten egyszerűsített és olcsóbbá tett változata volt: 12 jegyes chipjéhez hat — a Casio Miniben használthoz hasonló — különálló számkijelzőcsövet illesztettek. A gép a Minivel összehasonlítva, ár-érték arányban mindenképpen jobb választásnak bizonyult: a gép — bár csak fix tizedespont-beállítással — de tizedestörteket és negatív számokat is tudott kezelni, és a téves beírás javításához CE funkcióval is rendelkezett. Fizikai mérete viszont nagyobb volt a Miniénél. A típus némi átdolgozás és méretcsökkentés után, kisebb méretű LED kijelzővel, megjelent mint 60-DB modell, melynek ára 17800 jen lett. Mindkét típust árusította a német Quelle katalógusáruház, Privileg 6/12 típusjelzés alatt, így ezek is eljutottak Európába.

Az Omron gépe ténylegesen csak hat számjegyig számol

A következő vetélytársra 1973-ig várni kellett: az Omron is elkészítette nem kifejezetten kisméretű hatdigites számológépét, a 60-as típust. Műszaki újdonsága a többdigites VFD kijelző volt, működését tekintve viszont csak hat számjegyet tudott kezelni, a szorzásnál előálló hosszabb eredmény magasabb helyiértékű jegyeit csak a túlcsordulási hibajelzés törlése után tudta kijelezni. Ennek ellenére, ez a típus Európában is elterjedt: az NSZK-beli Triumph-Adler vállalat saját márkanevei alatt kezdte meg forgalmazását.

A Casio Mini sorozata folyamatosan fejlődik

Közben a Casio sem tétlenkedett: folyamatosan készültek az újabb típusok, melyeket CM-601-től CM-607-ig terjedő típusszámokkal jelöltek. A CM-601-es már többdigites kijelzővel épült, a kisebb kijelzőméret miatt új formatervet is kapott. Ugyanezzel a készülékházzal készült az algebrai logikájú, kapcsolhatóan 0 vagy 2 fix tizedesjeggyel számoló CM-602, majd a lebegőpontos CM-603 is. A korábbiaknál íveltebb formavilágú, fehér alapszínű, különálló CE billentyűvel épült a CM-604-es — melynek ára már csak 8900 jen volt —, és ennek kisebb méretű változata, a CM-605-ös, majd a Personal Mini nevű CM-606-os és CM-607-es. A konkurens típusok magasabb ára egyben plusz funkciókat, vagy 12 jegyes kapacitást jelentett, de a Mini sorozat még mindig csak hat számjegyes volt, így az utóbbi kettő típus árát mindössze 4800 jenben szabták meg. A Casio a fekvő elrendezésű, alapvetően olcsó típusok választékát 8 jegyes, százalékszámítási, gyökvonási képességgel vagy éppen memóriaregiszterrel rendelkező változatokkal bővítette. A Mini sorozatról bővebben itt olvashat.

A Mini sorozat egyes típusai álló formátumban megjelentek Sperry-Remington márkajelzéssel is. Ezek közül a 661-D modell olyan szempontból érdekes, hogy tudásában a CM-602-essel azonos, de kijelzője az első Minihez hasonlóan, különálló csövekből épült. A Mini és a Sperry-Remington gépek típusainak azonosságai a következők:

Casio típus	Sperry-Remington típus
Mini	661
Mini CM-602	661-D
Mini CM-603	663 (1. változat)
Mini CM-604	663 (2. változat)
Mini CM-605	665
Personal-Mini CM-606	667

A Hitachi is megjelentette az általa gyártott áramkörrel készült Casio Mini CM-605-össel megegyező, álló formátumú típusát mint az utolsó saját neve alatt futó számológéptípusát: KK-260B jelzéssel került forgalomba.

Kisebb cégek próbálkozásai

A kisebb cégek főleg exportra értékesítettek hasonló típusokat. Ezek némelyike kifejezetten érdekes: a tajvani Qualitron cég 104-es típusában az USA-beli Litronix cég chipje és kijelzője dolgozik, míg a Ventron VT-600-as típusánál Sperry gyártmányú, nagyméretű gázkisüléses (Panaplex-szerű) háromdigites kijelzőn olvashatjuk le az eredményeket. Hong Kongban pedig, amerikai billentyűzetek és MOSTEK chipek felhasználásával készültek több amerikai és európai cég számára LED-kijelzős gépek: ilyenek például a Caltronic 606-os, vagy a Neckermann dc6+6-os típusai. Ezek minősége sajnos elmaradt a többi konkurens termékétől, de érdekes színfoltjai az olcsó gépek történetének: az áramkörök bár támogatták a negatív előjel kijelzését, de a kijelző egyszerű felépítése miatt ettől sokszor eltekintettek. A fix tizedespont sokszor megváltoztathatatlanul 0, vagy 2 tizedesjegyre volt beállítva, de — akár ugyanannál a típusnál is — előfordultak kapcsolóval épített sorozatok is.

Az algebrai logikájú típusok: a Toshiba és a Sanyo gyártmányai

Az 1974-es év már tudásban és árban igencsak eltérő modelleket hozott magával: egyrészt megjelentek az első, algebrai logikával számoló változatok, másrészt a négy alapműveleten kívül egyes — nyolcjegyes gépeknél már-már alapvetőnek számító — funkciók.

A Toshiba első típusa (BC-601L) úgymond a rivális vállalat, a NEC chipjével készült, és előjelváltást is ismert. Az év vége felé már százalékszámítási, illetve gyökvonási képességekkel felvértezett változatai is megjelentek (BC-602L, BC-603L), melyek igen egyedi, zseblámpára hajazó formavilágukkal is kitűntek a többi típus közül. Áruk — a Minivel azonosan — 12 800 jen volt.

A Sanyo is elkészült a Toshibához hasonló típussal (CX-6000), ebben azonban a Sanyo által gyártott, a NEC-től licenszelt áramkör dolgozott. A cég német leányvállalata, a SERD számára elkészítette kisebb méretű — a szokásos négy helyett mindössze két ceruzaelemmel működő —, de azonos funkcionalitású változatát, a Frankfurt nevű típust.

A PiPi 6-os számológép

A Matsushita, azaz a Panasonic márkanév tulajdonosa igen későn lépett be a versenyzők közé, és mindössze egyetlen hatdigites típust épített. A PiPi 6 nevű, JE-6W típusjelzésű gép az alapműveleteken kívül mást nem tudott, viszont kis mérete, szín- és formavilága mégis eladhatóvá tette annak ellenére, hogy billentyűinek elrendezése a szokványostól eltért. Érdekes, hogy piros, fehér és zöld színekben volt kapható. Ára 15 900 jen volt.

A PiPi 6-os modellt az amerikaiak számára Panasonic 660 típusjelöléssel is gyártották, az NSZK-beli Olympia cég pedig CD 60-as típusjelzéssel forgalmazta.

Ugyanezen chip és kijelző kombinációjával több vállalat számára is épültek gépek Japánban, így például a Smith-Corona-Marchant 6612-es, vagy a Studium 12-es típusa a Matsushita modellével teljesen azonosan működik.

Miki egér is beszáll a versenybe

A Japánban is meglehetősen népszerű mesefigura, Miki egér kiváló lehetőség volt arra, hogy az Omron által kitalált hatjegyű áramkör algebrai logikájú változatát nagyobb darabszámban, és így olcsóbban gyártathassák, mivel az ívelt, Omron 86-os formavilágával megegyező 606-os típus mellett egy Mickey Math fantázianevű, DI 67-es típusszámú, iskolásoknak szánt számológépbe is ez a chip került. A belpiacon az Omron, külföldön az amerikai Alco cég forgalmazta a fehér, fogantyúval ellátott, strapabíró szerkezetű, Miki egérrel díszített típust, melyhez egy mesekönyv-szerű használati útmutató is tartozott. Míg a 606-os két, a DI 67-es — a nagyobb igénybevételre számolva — négy ceruzaelemmel működött.

Tudásukat tekintve — leszámítva, hogy az újak algebrai logikájúak — megegyeztek a Omron korábbi, 60-as típusával.

A hatjegyű japán típusok utolsó csodabogara

A japán gyártók közül utolsóként az Eiko cég jelent meg ilyen géppel, az Unitrex Micro 6-ossal, mely minden korábbinál kisebb méretű volt, és — egyedülállóan a versenyben — memóriával is rendelkezett. Működése viszont igen érdekes volt, köszönhetően a Frontier által gyártott chipnek. Talán legérdekesebb tulajdonsága, hogy negatív számoknál minden „üres” digiten megjelenik a negatív előjel. Szokatlan az is, hogy bizonyos téves billentyűzéseket — nullával való osztás, memória kiolvasása utáni számbeírás — igyekeztek úgy megakadályozni, hogy pl. nullát nem fogad el a gép első számjegyként, vagy a memória kijelzése után csak műveleti billentyűt fogad el.

A többi jelentősebb japán gyártó, mint a Canon, a Ricoh, vagy a Brother, nem készített hatdigites típust.

Az amerikai NOVUS hatszámjegyes típusai az egyetlenek

Az USA-beli gyártók közül csak a National Semiconductor vágott bele hasonló projektbe: az általuk gyártott MM5736N jelű áramkörrel előbb a 600-as típust adták ki, majd ennek útoda, a 650-es „Mathbox” fantázianévvel jelent meg. Ezek a gépek csak hat számjegyű egész számokkal voltak képesek számolni, így tizedespont-billentyűt sem tartalmaztak. A 600-as típus még tartalmazott egy kapcsolót, melyet bekapcsolva, a 6. számjegy után fixen megjelent egy tizedespont, de ez az üzemmód csak összeadásra és kivonásra nézve adott helyes eredményt, mivel a gép a tizedespont helyét ebben a módban sem volt képes kezelni. Ezt a kapcsolót a későbbi változatokban ezért el is hagyták. A gép érdekessége még, hogy fordított lengyel logikával számol, de kétregiszteres veremtára miatt nincs ENTER billentyűje: ezt a + billentyű helyettesíti. Így végsősoron ez a számológép a valaha készült legkevesebb billentyűvel épült típus: a tíz számjegyen és a négy alapművelet gombján kívül csak egy törlés (C) gombja van. 1974-től 5 éven át volt gyártásban, és idővel olyan olcsóvá vált, hogy szinte az ember után hajították az utcán.

A maláj Accuron cég is gyártotta a National Semiconductor chipjei felhasználásával készült 600-as típus több változatát is, de ugyanezen chip és kijelző felhasználásával épült a Commodore cég igen elegáns és kicsi Minuteman 6-os típusa is.

1975-ben a National Semiconductor egy alapműveletes, algebrai logikájú hatszámjegyes típust (750) jelentetett meg, ami már teljeskörűen kezelte a tizedestörteket is. Érdekessége, hogy osztásnál pontossága csak 5 számjegy volt.