MSZ 4617 - A magyar logarléc-szabvány

---

Története

A logarlécekről szóló országos szabvány először 1957-ben látott napvilágot, ezt 1958. augusztus 1-jétől kellett kötelező jelleggel alkalmaznia a gyártónak. Némileg átdolgozott formában jelent meg a második változata 1969-ben, mely 1970. július 1-től volt érvényben. 1980-ban hatálytalanították, a logarlécgyártás leállítása után.

A szabványba alapvetően féle logarléctípus került, ezeket a szabvány összeállításakor gyártották, illetve gyártásukat tervezték:

• 125 mm-es iskolai logarléc
• 125 mm-es általános logarléc
• 250 mm-es általános logarléc
• 250 mm-es üzemi logarléc
• 250 mm-es villamos logarléc
• 500 mm-es általános logarléc

A léceket fából (gőzölt körte-, vagy diófából) és műanyagból, vagy csak műanyagból, illetve könnyűfémötvözetből (alumínium) lehetett elkészíteni, a futójuk műanyag, alumíniumkeretes üveg vagy alumíniumkeretes műanyag lehetett.

Két pontossági osztálynak megfelelően adták meg a különböző műszaki adatok értékeit, ezt a minőségi osztályjelölést a léctest nyelve alatti horonyban, illetve a léctokon is fel kellett tüntetni.

A zseblogarlécek kivételével minden léc hátulján táblázatot kellett elhelyezni, melyen a szokványos képletek, állandók kaphattak helyet, részletes rendelkezés erre vonatkozóan nem volt.

Az egyes léctípusokra vonatkoztatva megadták, hogy minimálisan mely skálákat kell tartalmazniuk, így:

• a 125 mm-es iskolai logarléc egyszerűbb kiképzésű faléc, egyetlen darabból készült léctesttel, és az A, B, C, D skálákkal és mm-beosztással. A C és D skálákon a c állandónak szerepelnie kellett. Futójának egy hajszálvonallal kellett készülnie.
• a 125 mm-es általános logarléc két résztestből készülő, sárgaréz lécrugókkal összekapcsolt léctestből és nyelvből áll, minimálisan az A, B, C, CI, D, K, L, S, ST, T skálákkal és mm-beosztással. Futóján 3 hajszálvonal szükséges, a bal oldali a c-nek, a jobb oldali a kW-LE átváltásnak megfelelő vonalközzel.
• a 250 mm-es általános logarléc felépítését tekintve a 125 mm-esre hasonlít, minimálisan az A, B, C, CI, D, K, L, LL1, LL2, LL3, P, Sd, Td skálákat és mm-beosztást kellett tartalmaznia. Futója ugyanazon felépítésű, mint a 125 mm-es változaté.
• a 250 mm-es villamos logarléc felépítésében azonos az általános léccel, de skálái tekintetében minimálisan az A, B, C, CI, D, L, LL1, LL2, LL3, Sd, Td és az elektromos léceknél szokásos feszültségesés (V), valamint dinamó-villanymotor hatásfok (n)-skálával, valamint mm-beosztással kellett készülnie.
• a 250 mm-es üzemi logarléc felépítésében azonos volt az általánossal, skálái azonban a gépidők, fordulatszámok, vágósebességek, stb. kiszámítására alkalmas speciális skálák voltak, a Robot logarlécnél használt betűjelöléssel. Futója a fő hajszálvonal mellett az alumínium, a sárgaréz és az acél fajsúlyának megfelelő, valamint a kör- és hatszögkeresztmetszet számításához szükséges rövid indexvonalakkal volt készítendő.
• az 500 mm-es általános logarléc méretét tetkintve mindenben megegyezett a 250 mm-es léccel.

Az egyes skálák pontos felépítését, osztásközeit, számozási rendszerét, hosszabbításait, valamint az azokon elhelyezendő állandókat pontosan definiálták, és megadták azt is, hogy mely skálákat és milyen módon kell megjelölni.

A két pontossági osztály az alábbi kritériumokban tér el egymástól:

• osztásvonalak vastagsága
• osztásvonalak eltérése a névleges értékektől
• nyelv és a léctest felületének különbsége
• a léctest és a nyelv közötti hézag
• futó alsó és a léctest felső felületének távolsága
• léctest eltérése a síktól (hajlottság)

A szabvány az egyes osztásvonalak helyének kiszámítását ismerteti, de az egyes speciális skálákhoz szükséges képleteket (pl. az üzemi logarléc vágósebesség-skálája, vagy a villamos logarléc feszültségesés-skálája) nem tartalmazza. Ettől eltekintve a szabvány szerinti logarlécek kialakítása a következő:

• a 125 mm-es iskolai logarléc tulajdonképpen az általános zseblogarléc (Gamma alaptípus) egyszerűsített kivitelű változata,
• a 125 mm-es általános logarléc tulajdonképpen egy Rietz-rendszerű léc, a Gamma alaptípusnak felel meg*,
• a 250 mm-es és 500 mm-es általános logarléc Darmstadt rendszerű, a Gamma alaptípusnak felel meg*,
• a 250 mm-es üzemi logarléc a Gamma Robot típusú logarlécével azonos,
• a 250 mm-es villamos logarléc tulajdonképpen a Gamma alaptípus egy változata, ahol a léctesten két plusz skála (a Faber-Castell 78-as és 98-as léceiről ismert n és V skálák) található.

A hazai gyártású logarlécek szabványossága

A szabvány életbe lépésekor (1957-ben) Magyarországon nem gyártottak logarlécet, a Monori Kefegyár felszerszámozása és felkészítése éppen folyamatban volt. A szabvány szerint készülő logarlécek a következőkben tértek el a korábbi változatoktól:

• a léctest és a nyelv sarkait lekerekítve kellett kialakítani (az újabb lécek kevésbbé sarkosak)
• gyártástechnológiai és tartóssági okokból megváltoztatták a léctest faelemeinek ragasztási oldalán a rovátkolásának mértékét (az újabb léceken oldalirányból szépen látszanak a 0,5×0,3 mm-es „recék”)
• a feliratokat a szabvány szerint módosították (zseblogarléceken az S, T, S & T feliratok helyett az előírt sin, tg, sin & tg feliratok kerültek fel)
• a 250 mm-es lécekre felkerültek az új szabvány által előírt, az ST-skálát (is) pótolni hivatott ívhossz-átszámító (ró) állandók

Érdekességként megemlítendő, hogy az MSZ 4617-57 feliratú zseblogarlécek mely tekintetben nem tettek eleget a szabvány előírásainak:

• az L skálát „lg” felirattal kellett volna megjelölni, de a léceken ez sosem jelent meg,
• a futókat a normál logarlécek futóihoz hasonló osztásközökkel kellett volna elkészíteni (körterület-számítás mellett a kW-LE átszámításra is alkalmasnak kellett volna lennie), de a korábbi, egyenlő-osztású futó maradt továbbra is rajtuk.

Mivel az 1969-es szabványmódosítás lényegileg nem változtatta meg a lécek kialakítását, továbbra is azonos kivitelben készültek.

További olvasnivalók

Magyar gyártású logarlécek