Mérföldkövek a számológépek történetében

---

Az 1970-es évek második felében a számológépek árháborúja lassan odáig vezetett, hogy csak a legnagyobb gyárak voltak képesek életben maradni. Az alapműveletes számológépek a világ nagy részén már filléres árucikkek voltak, és bár a tudományos társaik ára is folyamatosan csökkent, még messze volt attól, hogy tömegcikké válva minden diák zsebébe kerüljön belőle. Igazán alacsony árakat csak olyan típusnál lehet elérni, melynek sorozatgyártása minimális ráfordítással elindítható, és várhatóan hosszabb ideig milliós darabszámban termelhető. Mintegy kísérleti vállalkozásként 1977-ben megjelent a Casio fx-8 típusszámú College fx nevű diák-számológépe, mely a kurrens típusoknál bár kisebb kapacitású és tudású volt, de ára is jóval alacsonyabb volt azoknál. A gyártásban lévő készülékdobozba, meglévő szerszámokkal készített, szokványos kijelzőcsővel épített típus előállítási költsége még mindig túl magas volt.

Bár a szintén japán Sharp már 1973 óta gyártott különböző technológiájú folyadékkristályos kijelzőkkel szerelt, igen kis fogyasztású alapműveletes számológépeket, a kijelzők előállítási költsége még jó ideig túl magas volt ahhoz, hogy a jóval kisebb szériában gyártott tudományos típusokban is feltűnhessen. Ilyen téren változás csak 1977 körül történt, ekkortól kezdték a piacot bombázni az LCD kijelzős tudományos számológépek, de az igazi áttörés csak az évtized végén következett be. A College fx leváltására a Casionál egy szokványos kapacitású LCD kijelzőjű tudományos számológép tervezésébe fogtak, melynél a legfontosabb szempont mindvégig a legalacsonyabb ár elérése volt. Az 1979-től gyártott fx-80 College típus havi több százezer darabos sorozatban készült, automatizált gyártósor szerelte össze a nyomtatott áramkört, a NEC által gyártott chipet, az Epson kijelzőt és a néhány diszkrét alkatrészt. Az üzemeltetés szempontjai miatt hagyományos ceruzaelemes áramellátást terveztek a géphez.

Az fx-80-as igen hamar hihetetlen népszerűségre tett szert, ennek is köszönhető, hogy a típus - módosított változataival - évekig gyártásban volt. A készülékházat felhasználva még ugyanebben az évben megjelent a 10 számjegyes diák-számológép, az fx-100 College is, mely a középkategóriás típusok között lett a legolcsóbb változat. Többletszolgáltatásai az fx-80-ashoz képest: törtekkel való számolás, tetszőlegesen megválasztható kijelzési módok (lebegő- és fixpontos, normálalakos és mérnöki), véletlenszám-generátor, valamint az X-regiszter kijelzett értékkel való helyettesítési lehetősége.

Megemlítendő, hogy megjelentek az fx-80-asnál jóval kisebb tudású gépek is, melyeket általános iskolások számára fejlesztettek ki, így az fx-7 még joggal volt nevezhető tudományos számológépnek, de a trigonometrikus és exponenciális függvényeitől megfosztott fx-5-ös, illetve a csak gyökvonási képességgel rendelkező fx-JUNIOR már az fx sorozat határait feszegetve inkább alapműveletes típusoknak voltak tekinthetők.

Érdekes színfolt az 1980-ban megjelent fx-81-es típus: a korábbinál is olcsóbb gép nemcsak új kijelzőt, de fehér színű készülékházat kapott, ettől eltekintve áramkörileg teljesen azonos volt az fx-80-assal, így valóban minimális ráfordítással indíthatták be a sorozatgyártást. Hogy a nagyobb tudású változatokkal szemben ne jelentsen konkurenciát, a statisztikai üzemmód jelöléseit nem festették fel a billentyűzetre, az SD indikátort pedig ERROR-ra cserélték. Akit ez a felirat nem riasztott el, az az fx-80-asnál megszokott billentyűzéssel ugyanúgy használhatta a statisztikai üzemmódot, mint bármely másik típus esetén.

1982-ben jelent meg az fx-80-ast leváltó fx-82-es változat, mely telje egészében azonos volt elődjével, csupán kijelzőjét cserélték le az Epson gyár némileg módosított termékével. Három évig volt gyártásban.

Az 1982-től gyártott alapmodell, az fx-82 sikereit folytatva, 1985-től az fx-82A nevű, korszerűsített változat volt gyártásban. A gyártásautomatizálás kívánalmainak megfelelően, kétoldalas nyomtatott áramkört kapott, kijelzőjét pedig ragasztott fóliakábellel kapcsolták hozzá.

Az 1979 óta tulajdonképpen változatlan tudással készült úttörő fx-80, fx-82, fx-82A típusok mellett a többi gyártó is felzárkózott, és meglátva az olcsó, diákoknak szánt számológépek sikerét, a Casionál nagyobb tudású gépekkel bombázták a piacot. Ennek eredményeképpen, 1987-ben a Casio egy nagyobb tudású gépet jelentetett meg az fx-82A változat leváltására. Az fx-82B a korábbi 6+2 helyett 8+2 jegyes kijelzőjével, a lebegőpontos és tudományos üzemmódok mellett fixpontos megjelenítési lehetőségével, valamint hiperbolikus függvények számításával múlta felül elődjét. A korábbi mechanikus tolókapcsoló helyett gombnyomással lehetett be-, illetve kikapcsolni, ezáltal is csökkenthető volt a készülékház mérete. Billentyűzetének elrendezése is megváltozott, egyrészt az új funkcióknak megfelelően, másrészt az új rendszer szerinti kialakítás miatt. Ekkor kerültek át a statisztikai üzemmód funkciói a számbillentyűkhöz, a hatványozás és gyökvonás pedig a szorzás és osztás billentyű másodlagos funkciói lettek. A középkategóriájú tudományos számológépeknél megszokott funkciók - hiperbolikus és area-függvények, véletlenszám-generátor, százalékszámítás és az X-regiszter kijelzett értékre való módosítása (RND) a szokásos helyükön voltak megtalálhatók.

Egyéb tekintetben technológiáját tekintve elődjével azonos szintet képviselt. Az erősödő konkurenciaharc ettől kezdve szinte évente újabb és újabb modellek kifejlesztését eredményezte, melyek részben újabb és újabb funkciók bevezetését eredményezték, de gyártásracionalizálási okokból megjelentek a korábbiaknál olcsóbban, vagy gyorsabban szerelhető technológiák. Így az 1988-tól gyártott fx-82C, bár tudásában teljesen azonos volt az fx-82B változatéval, hagyományos nyomtatott áramkör helyett fóliaáramkört kapott, melyre már a gyártósoron forrasztásmentes kötéssel ráültethették a chipet.

A versenyhelyzet miatt a fejlesztés nem állhatott meg, így 1989-ben megjelent a korábbiakkal azonos formátumú, modernebb feliratozású fx-82D típus. Technológiájában nem történt változás, de új chipet kapott, aminek okán tudása számos új funkcióval bővült. Ezek közül a legfontosabb a valódi törtek kezelése volt, melyet a Casio világelsőként már 1976-tól biztosított főként a közép- és felső kategóriájú gépek használóinak. Vegyes törtek alkalmazására is volt mód, a törtekkel műveleteket is lehetett végezni, a végeredményeket pedig egy gombnyomásra tizedestörtbe átszámolva is meg lehetett tekinteni. A technológiai kötöttségek miatt tetszőleges tizedestörtből valódi törtet a gép nem tudott képezni, erre majd csak az fx-82W modellnél kerül sor.

A korábban használt normál kijelzési mód mellett megjelent a NORM 2 elnevezésű is, melyet közvetlenül nem lehetett elérni, de a MODE 9 lenyomására a NORM 1 illetve az új NORM 2 között lehetett váltani. Amíg a gép a hagyományos NORM 1 üzemmódban az 1/100-nál kisebb számokat normálalakban jelezte ki, a NORM 2 csak akkor váltott át ilyen formátumra, ha másképp nem tudta kijelezni a számot.

Az 1990-ben megjelent fx-82L típus annyiban különbözött elődjétől, hogy nagyobb kijelzőt kapott, ahol az azóta is elterjedten használt, függőleges irányban nyújtott számképekkel történik a kijelzés.

Az 1992-ben megjelent fx-82LB típus a már több mint tíz éves szögletes készülékház helyett íveltebb, modernebb vonalvezetésű változatot kapott, melyhez egy felnyitható műanyag fedél tartozott, amit használat közben a gép mögé hajtva mintegy állványnak lehetett használni. Belső felépítésében, tudásában azonos volt elődjével.

A tudományos számológépek által használt közelítő számítások elve lényegében nem változott az első korszerű modell megjelenése óta, csupán az elért pontosság tekintetében volt folyamatos fejlődés tapasztalható. 1989-ben azonban egy olyan kialakítású áramkört készítettek, mely a korábbi gépekhez képest közel tízszeres sebességgel tudta elvégezni a trigonometriai számításokat azonos pontosság mellett. A Super-FX-nek nevezett technológiát először a közép- és felső kategóriás számológépeknél alkalmazták, de az 1994-ben megjelent fx-82 SUPER nevű belépő szintű modell már ilyen rendszer szerint működött. Ráadásképpen a gép kapacitását is növelték, a korábbi 8+2 számjegy helyett 10+2 számjegyes eredményeket is képes volt megjeleníteni, míg a regiszterek méretét is megnövelték egy jeggyel. Ezeken felül még kombinatorikai számításokra is alkalmas volt. Küllemre a korábbi, fx-82LB típus burkolatát kapta, módosított színvilággal: a műanyag rész fekete, a fémlap pedig sötétszürke lett. A gép belülről inkább hasonlított tíz évvel korábbi társaihoz, mint közvetlen elődjéhez: a gyártó visszatért a fóliaáramkörök helyett a tartósabb és könnyebben gyártható többrétegű nyomtatott áramkörök használatához, így a gép újfent műanyagtokos CPU-t tartalmazott, melyet változatlanul a NEC gyártott.

Változatlan tudással, de új készülékdobozban jelent meg 1996-ban az fx-82SX típus: a gyakran letört fedél helyett azonos rendeltetéssel, de robusztusabb csúsztatható fedlapot kapott. Áramkörét tekintve, átálltak a mai napig használt toknélküli chipek használatára, melyet a sérülések ellen utólag ráöntött ragasztóról könnyen felismerhetünk.

1996-ban készült el az fx-82-es sorozat első, és sokáig egyetlen napelemes változata, az fx-82 SOLAR. Néhány apró eltéréstől eltekintve, funkcionálisan azonos az fx-82SX modellel.

A mai szemmel nehézkesen használható algebrai logikájú számológépek történetében mérföldkő volt az 1979-es év, amikor a Sharp megjelentette az első kifejezés-kiértékelés elvén működő számológépét, az EL-5100-ast. Ám ahhoz, hogy ez a könnyű kezelhetőséget jelentő technológia a csúcskategóriájú típusok után az olcsó számológépek részévé váljon, még majdnem két évtizednek kellett eltelnie. Az alapelv az, hogy a gép képes egy hosszú algebrai kifejezést szimbólumonként eltárolni, és csak a kiszámítást indító billentyű lenyomására kezdi feldolgozni azt. Ebben a rendszerben már megoldották azt a problémát is, hogy minden művelet olyan sorrendben következhessen a bebillentyűzéskor, mint ahogy a matematikai feladatokban szerepel. Az fx-82-es sorozat 1997-ben jutott el odáig, hogy a Casio továbbfejlesztett VPAM (Visually Perfect Algebraic Method) működési rendszerével felvértezve jelenhessen meg a piacon. Az fx-82W jelű gép tulajdonképpen a későbbi S-VPAM (Super Visually Perfect Algebraic Method) szerint működik, az eltérések minimálisak. Itt kell megjegyezni, hogy a Casio hivatalos katalógusai ezeket a W sorozatú gépeket mindvégig a VPAM típusúak közé sorolva említik, egybemosva a klasszikus kifejezés-kiértékelésű gépeikkel. Miben is volt új az fx-82W? Kétsoros kijelzőt kapott, ahol a felső sor teljes pontmátrix felépítése lévén, minden szimbólumot (számot, változónevet, műveletet, függvényt stb.) a megszokott jelölésével volt képes kijelezni, az alsó sor pedig a mindenkori eredményt mutatta, csak számkijelzéses, klaszikus hétszegmenses alakban, lévén az eredmény mindig szám. A kifejezés-tároló 80 szimbólumot volt képes tárolni, tehát ennyi számjegyet, műveleti jelet, függvénynevet stb. tudott feldolgozni egyszerre.

Nemcsak a bebillentyűzés közben, hanem a már kiszámított kifejezés esetén is volt lehetőség a kifejezés módosítására, a Replay funkció segítségével. A számítógépeknél megszokott szövegszerkesztési funkciók itt is hasonlóan működtek: a balra ill. jobbra mutató nyilakkal a kifejezés-sorban mozoghattunk, lehetőség volt átírásra, illetve beszúrásra (INS funkció), valamint visszatörlésre is (DEL funkció).

A számítások eredményét az ún. eredmény-tároló a következő kifejezés beírása közben folyamatosan elérhetővé tette az Ans billentyű lenyomásával, így az előző számítás eredményét a következő kifejezésben bárhol felhasználhattuk.

A klasszikus algebrai logikájú gépeknél az ún. egyváltozós függvények (pl. trigonometrikus, logaritmikus függvények, de ilyennek számít a négyzetreemelés vagy a négyzetgyökvonás is) kiszámításakor magát a műveleti billentyűt az adott szám beírása után kellett lenyomni, mely ugyan néha egybeesett a matematikában megszokott sorrenddel (pl. a négyzetreemelésnél), de az esetek többségében a feladatot fejben át kellett alakítani olyan formára, hogy a géppel ki lehessen számítani azt. A kifejezés-kiértékelésű rendszerek már megvalósították a megszokott sorrendben való bevitelt, azaz pl. a sin(30) billentyűzése a klasszikus 30 sin helyett sin 30 sorrendben történhetett.

A független memóriaregiszter továbbra is megmaradt, de emellett még további 8 ún. változót lehetett használni a számításokhoz, ezeknél azonban az egyetlen billentyűvel végezhető gyűjtés (M+ funkció) nem volt használható. A változók használatával bevitt kifejezések kiértékelésekor a gép interaktív módon rákérdez az egyes változók aktuális értékére, így úgymond az fx-82 sorozat történetében először lett egy számológép kvázi programozható.

A korábbi MODE billentyűvel elérhető beállítások itt már menüvezérelt módon voltak elérhetők, tehát nem kellett a kijelző alatti táblázatból kinézni, hogy az adott beállítást milyen billentyűk lenyomásával lehet előhívni, elég volt csupán a MODE billentyű lenyomására megjelenő menüből kiválasztani a nekünk megfelelőt.

Az fx-82W esetében még VPAM-nek hívott rendszert némileg átdolgozták, és 1998-ban mint S-VPAM rendszert mutatták be az újonnan megjelent számológépeknél. Az fx-82W és az új fx-82TL leginkább csak apróságokban különbözik, szembetűnő a billentyűzeten megvalósított funkciók más elrendezése, vagy már a bekapcsoláskor megjelenő 0-ás eredmény kijelzése.

A korábbi S-VPAM rendszer továbbfejlesztéseként, a kifejezés-tároló többszörözésével lehetőség nyílt több, korábban kiszámított algebrai kifejezés utólagos visszahívására, így az ilyen rendszer szerint működő, 2001-ben megjelent fx-82MS már egy lépéssel még közelebb került a valódi programozható készülékekhez. Az üzemmódválasztó menü mellett itt már a statisztikai üzemmód is menüvezérelt lett, így pl. az átlagszámításhoz nem kellett kikeresni a megfelelő billentyűkombinációt, elég volt csupán a SHIFT S-VAR lenyomására megjelenő menüből kiválasztani a megfelelő pontot.

A korábbi szögletes készülékházat íveltebbre cserélték, így egyrészt modernebb vonalvezetést értek el, másrészt lehetővé vált a tenyérbe jobban illeszkedő gép készítése, ami a véletlen leejtések kivédése céljából is szerencsésnek bizonyult.

Az S-VPAM rendszer előnyeit a végletekig kihasználták, de a fejlesztés nem állt meg: olyan irányban haladt tovább, mely a beírt kifejezések megjelenítésének tökéletesítésében látta a jövő tudományos számológépeinek egyik kulcsfontosságú jellemzőjét. A kétsoros kijelzőt teljes pontmátrix változatra cserélve már lehetőség volt akár a törtek, vagy a gyökjelek, hatványok nyomtatásban megjelenő formájához hű megjelenítésére. A korábbi törtjelek helyett a valódi törtek számlálója és nevezője itt már egymás alatt látható a kijelzőn, a hatványok kitevője az alapnál magasabban látható, és így tovább. A Natural-VPAM-nek nevezett rendszer 2004-ben debütált, és az fx-82 sorozat rögtön büszkélkedhetett is vele: az fx-82ES nevű modell ilyen rendszer szerint működött. A gép további újításai: abszolútérték-függvény, tetszőleges alapú logaritmus-függvény, a tizedestört eredmények valódi törtté való automatikus konverziója, többszörös kifejezések egyetlen sorban való felírása.

Speciális változatok

Az fx-82ES Plus típus alapján több speciális számológép is készült, főként az egyes országokban alkalmazott matematika-oktatási sajátosságok alapján átdolgozva. Franciaországban az fx-82-es sorozat helyett 1993-tól kezdve az fx-92 College sorozat volt kapható, mely tagjai főként a törtekkel való számításban tértek el az alapváltozatoktól. Az ausztrál oktatás számára készült el 2005-ben az fx-82AU, melynek továbbfejlesztéseként 2009-ben az fx-82AU Plus és végül 2013-ban az fx-82AU Plus II, mely utóbbi talán legszokatlanabb funkciója a legkisebb közös többszörös, illetve a legnagyobb közös osztó kiszámítása. Az elmúlt években egyre több olyan fx-82EX változat jelent meg a piacon, mely az egyes országok tanterveinek megfelelő funkciókkal és működési sajátosságokkal rendelkezik, így megemlíthető - a teljesség igénye nélkül - az arab országok számára készült fx-82AR X, vagy a spanyol menüvel rendelkező fx-82ES X.