Fülöp Miklós tolótáblázatai

Rövid történetük

Fülöp Miklós budapesti gépészmérnök az 1960-as évek legelejétől kezdve rengeteg tolótáblázatot szerkesztett, melyek a szakemberek számára könnyen használható segédeszközt jelentettek, és megszabadították őket a könyv formátumú táblázatokban való keresgéléstől.

Az első tolótáblázat, az Idomacélok tolótáblázata, 1961-ben jelent meg a Műszaki Könyvkiadó kiadásában. Hagyományos nyomdai technológiával készült, a karton védőtasakon rövid használati útmutató is volt. Árát 15 forintban állapították meg.

Az Idomacélok tolótáblázata után folyamatosan jelentek meg az újabb típusok, az elsővel azonos elvek alapján szerkesztve.
A vastag kerettel ellátott ablakokba (kivágásokba) vastagon írt számokat, ill. jelöléseket kell beállítani ahhoz, hogy az adott táblázatrészben releváns adatok jelenjenek meg. Ezen elv alkalmazása elősegíti a minél több adat egy táblázatba való összevonását.
Ha egy táblázatrész valamelyik ablakában kisatírozás (sötét folt) jelenik meg, az adott táblázatrészt nem használhatjuk. Ez bizonyos típusoknál érvényes a jelöletlen (üres) rubrikákra is.

A további tolótáblázatok általában háromféle kivitelben készültek:

kartonból: a hagyományos fényképészeti eljárásokkal fotópapírra nagyított negatívokból készült papírtáblázatok voltak a legolcsóbbak, de a legkönnyebben elhasználódók is. A bonyolultabb, több kivágással rendelkező típusok "fülei" gyakran kiszakadtak, a betétlap is nehézkesen volt tologatható.
műanyagból: az ún. filmkivitelű tolótáblázatok kerete vékony, átlátszó műanyagból készült, melyek belső oldalára voltak felfestve az ábrák és a feliratok. A nem átlátszó részeket valamilyen egyedi, a tolótáblázatra jellemző színnel festették le, az ablakok átlátszók maradtak. Mivel ez a kivitel kivágásokkal nem rendelkezett, sokkal könnyebb volt használni, nehezebben is ment tönkre. Ára két-két és félszerese volt a kartonkivitelűnek.
alumíniumból: a keret itt két vékony alumíniumlemez volt, ugyanolyan kivágásokkal, mint a kartonból készült változatoknál. Egyrészről ez volt a legstrapabíróbb változat, viszont a betétlap a túl sok tologatástól könnyen befeketedhetett, a széleknél rojtosra kophatott. A két alumíniumlemezt ragasztószalag vagy szegecsek tartották össze. Ára négyszerese volt a kartonkivitelűnek.

A betétlapok mindhárom változatnál azonos módon, fotópapírra készültek. Ez a módszer biztosította, hogy a feliratok a gyakori tologatástól és súrlódástól ne kophassanak le.

A műszaki tolótáblázatok mellett készült néhány érdekesebb változat is a játékok kedvelőinek: a lottózók tolótáblázata az akkoriban indult ötöslottózók egyre növekvő táborának próbált segíteni a számok variálásában, míg egy bridzs-pontszámító tolótáblázat a kétféle használatos pontozási rendszer között számította át a kártyalapok értékét. Itt érdemes megemlíteni, hogy Fülöp Miklós a Budapesti Bridzs Egyesület háznagya, majd 1968-tól főtitkára is volt.

A tolótáblázatok készítése a nyolcvanas években szűnt meg.